Az emlőimplantátumok és a rák kapcsolata
Egy vizsgálatban azt találták, hogy anaplasztikus nagysejtes lymphoma emlőimplantátum beültetése után gyakrabban fordulhat elő, bár ez a gyakrabban 3 millió emlőimplantációs műtét után mindössze 1-6, jól kezelhető megbetegedést jelent.
Egy nemzetközi kutatócsoport az emlőimplantátumok és a rosszindulatú daganatok közötti potenciális összefüggések elemzése során azt találta, hogy emlőimplantátum beültetése után gyakrabban fordulhat elő a lymphoma egyik igen ritka, mégis erősen malignus altípusa. Az eredményeket a Mutation Research című lap hozta nyilvánosságra.
Az anaplasztikus nagysejtes lymphomának (ALCL, anaplastic large cell lymphoma) 71 olyan dokumentált esete ismert világszerte, mely feltehetőleg emlőimplantátummal hozható ok-okozati kapcsolatba. Az ALCL tipikus esetben a nyirokcsomókat, a bőrt, a tüdőt, a májat és a lágyrészeket érinti, az emlő azonban nem tartozik a szokványos lokalizációk közé. Azokban az esetekben, ahol az ALCL az emlők régiójában alakul ki, csaknem minden esetben emlőműtét is szerepel a kórelőzményben. Ilyenkor tipikusan körülbelül 10 év telik az emlőimplantátum beültetése és az ALCL jelentkezése között.
Az emlőimplantátumok általában biztonságosak, és a vizsgálatok nem igazoltak összefüggést az emlőműtét és a rosszindulatú daganatok egyéb formái között. Maga az ALCL is egy rendkívül ritka megbetegedés. Körülbelül 3 millió emlőimplantációs műtét közül mindössze 1 és 6 között van az ALCL-esetek száma.
Az ALCL két altípusra osztható: az egyik formában a tumorsejtek az ALK (anaplasztikus lymphoma-kináz) protein kóros változatát termelik, míg a másik formában a tumorsejtek egyáltalán nem expresszálnak ALK-ot. Miközben ALK-pozitív lymphomában jobbak a túlélési esélyek, ALK-negatív esetekben jóval agresszívabb a daganat.
Az implantátummal összefüggő ALCL egy harmadik alcsoportot képez. A sejtek nem termelnek ALK proteint, a betegek mégis viszonylag jó túlélésre számíthatnak. „Ez egy korábban még nem ismert, új altípust képvisel az ALCL-n belül − magyarázza Lukas Kenner, a vizsgálat vezetője. – Pontosan fel kell tárnunk, milyen okok állnak e forma előfordulása mögött.”
Egyelőre nem tisztázott, milyen tényezők okozzák, hogy az implantátumok mellett lymphoma alakul ki. Miközben a betegek egy része kemoterápiával és radioterápiával jól kezelhető, a lymphoma sok esetben magától is visszafejlődik az emlőimplantátum és a környező szövetek eltávolítását követően. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a rosszindulatú betegség kialakulása a szervezet kóros immunválaszára vezethető vissza. Kenner és munkacsoportja most további vizsgálatokat készít elő, melyekben a szervezet más részeire beültetett implantátumok, illetve fogászati anyagok esetében vizsgálják az ALCL előfordulását.
