Emlőszűrés mammográfiával vagy MRI-rel?
Az emlő MR vizsgálata után több (esetleg felesleges) biopszia történik.
A JAMA Internal Medicine-ben megjelent közlemény több invazív (core-biopsziás vagy sebészeti) szövetmintavétel történik azoknál az asszonyoknál, akiknél emlőszűrése nem mammográfiás, hanem mágneses rezonancia képalkotó vizsgálattal (MRI) zajlott, ráadásul ezek a kimetszések ritkábban igazoltak invazív daganatot, vagy in situ daganatot. A mintavétel gyakoriságát nem befolyásolta, hogy volt-e a betegnek előzetesen emlőrákja, vagy sem.
Az orvosok gyakran az emlők MRI vizsgálatát javasolják emlőrákon már átesett betegeknek, vagy bizonyos agresszívan növekedő, genetikai kockázatot képviselő daganatok mielőbbi kimutatása érdekében. Az emlők MRI vizsgálata természetesen több olyan részletet mutat, melyeket szövetmintavétellel szükséges igazolni.
A kutatók egy megfigyeléses kohorsz vizsgálathoz hat nagy emlőrákos nyilvántartásban (Breast Cancer Surveillance Consortium) szereplő 812164 beteg adatait értékelték. 2003 és 2013 között ezeknél a betegeknél több mint 2 millió mammográfiára, vagy MRI-re került sor.
Daganat miatti emlőműtéten átesett betegeknél 101103 esetben, daganatmentes betegeknél 1 939 455 esetben történt mammográfiás vizsgálat, míg MRI vizsgálatot 3763 esetben, illetve 4673 esetben végeztek daganatos betegeknél, illetve daganatban nem szenvedőkön.
Az emlőrákon már átesett nőknél az MRI ellenőrzés után kétszer olyan gyakran kellett invazív core-biopsziát, vagy sebészi kimetszést végezni, mint a mammográfiával ellenőrzött asszonyok esetén: 1000 mammográfia után 23,6 esetben (95%CI 22,4-24,8), 1000 MRI vizsgálat után 57,1 esetben (95%CI 50,3-65,1) történt invazív szövetmintavétel. Még kifejezettebb (nagyjából ötszörös) volt a különbség azoknál az asszonyoknál, akiknél anamnézisében nem szerepelt emlőrák: 1000 mammográfia során átlagosan 14,9 esetben (95%CI 14,7-15,0), 1000 MRI vizsgálat során átlagosan 84,7 esetben (95%CI 75,9-94,9) történt invazív szövetmintavétel.
Különbség volt a szövetmintavétel találati arányában is. Az előzetesen már emlőrákon átesett nőknél lényegesen többször igazolódott ductális carcinoma in situ (DCIS) mammográfia után (1000 szúrásból 404,6, 95%CI 381,2-428,8), mint MRI után: (1000 beavatkozásból 267,6, 95%CI 208,0-337,8). A nem daganatos betegeknél is többször igazolódott DCIS mammográfiás mintavétel során, mint MRI vizsgálat során (279,3 vs 214,6) – bár ez nem volt szignifikáns. Magas kockázatot képviselő benignus léziókat viszont jóval gyakrabban igazoltak MRI-vel.
A vizsgálat vezetője, Dr. Diana Buist (Kaiser Permanente Washington Health Research Institute, Seattle) és munkatársai az elemzés indításakor úgy gondolták, hogy az MRI során nyert részletesebb kép miatt kevesebb invazív kimetszésre lesz szükség és több daganatot fognak tudni igazolni. Várakozásukkal ellentétben azonban az MRI vizsgálat után több core-biopszia és sebészi kimetszés történt, és kevesebb daganat igazolódott. A core-biopszia, vagy a sebészi kimetszés nagyobb szövetvolument távolít el, de heggel, vagy fertőzéssel járhat, míg a finomtű-biopszia jóval kevésbé invazív, de el lehet téveszteni az abnormális szöveteket. Nagyon fontos tehát, hogy az emlővizsgálatokat személyre szabva rendeljük, hisz nem létezik mindenkinek alkalmas orvosi vizsgálat. Egyeseknél előnyös az MRI vizsgálat szenzitivitása, de másoknál ugyanígy megfelel a mammográfia is. El kell kerülni a sok ál-pozitív eredményt, a szükségtelen biopsziákat és azt a hosszantartó szorongást, amit a mintavétel eredményére történő várakozás okoz a betegnek.
