Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A nikotinpótló terápiák régóta a dohányzásról való leszokás elsődleges eszközei, amelyek ugyanakkor szá­mos korláttal rendelkeznek. Az e-cigaretták – amelyek vaporizált nikotintartalmú folyadékbelélegzésével juttatják a nikotint a szervezetbe – ígéretes alternatívaként jelentek meg a nikotintartalmú tapaszokkal és rágókkal szemben. A JACC: Advances friss szerkesztőségi cikke az új bizonyítékokat értékeli, és amellett érvel, hogy ideje volna a klinikai irányelveknek is felzárkóznia az evidenciákhoz.

A közlemény áttekinti a legújabb fejlődési irányokat a szkizofrénia keze­lésében, kiemelve a gyógyszeres terápiák bővülését, a pszichoszociális intervenciók jelentőségét, és az új, innovatív megközelítéseket. Bemutatja a tartós antipszichotikus kezelés hatásait, az antikolinerg terhelés kognitív következményeit, továbbá az új farmakoterápiás lehetőségeket. Az irodalmi művek olvasásának mint terápiás lehetőségnek az ismertetésével és a digi­tális terápiák szerepének elemzésével hangsúlyozza a rehabilitáció komplex szemléletét és a személyre szabott ellátás szükségességét, amelyek hozzá­járulhatnak a beteg életminőségének javításához és a szkizofrénia hosszú távú kimenetelének javításához.

 Nemcsak a dohányzásról való leszokás, hanem az e-cigarettára váltás is jelentősen csökkentette a súlyos nemkívánatos kardiális események (MACE) kockázatát a dohányzási ártalomcsökkentés kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt hatásainak témájában legutóbb megjelent publikáció szerint. Danbee és munkatársai a European Heart Journal szaklapban tették közzé eredményeiket, amelyek a dél-koreai Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat országos adatbázisának átvizsgálásán alapulnak.

Egy 17 országot felölelő tanulmány szerint a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek közül aggasztóan sokan nem kapnak gyógyszert a másodlagos megelőzésre.

A roxadustat már hazánkban is elérhető HIF-PHI készítmény, amely bár hatékony és biztonságos alternatív terápia a dializált betegek anémiájának kezelésére, de fokozott felügyelet alatt álló készítmény. Alkalmazásakor különös figyelmet érdemel a pontos indikáció, amely kulcsfontosságú a le­hetséges mellékhatások elkerülése érdekében.

A poszt-COVID szindróma bármely, a vírusfertőzésen átesett betegben kialakulhat és megközelítőleg a betegek 10%-a tapasztal elhúzódó tüne­teket.¹ A betegek legnagyobb hányadában spontán regresszió jelentkezik szupportív kezelés, tüneti terápia és életmódbeli változtatások (pihenés, fokozatosan növelt fizikai aktivitás) mellett. A szindróma több szervrend­szert is érinthet, mely alapvetően meghatározza a tünetek sokszínűségét. Általános szimptómaként gyengeség, fáradtság, generalizálódott fájdalom és láz fordultak elő. Jelen írás a pulmonológiai vonatkozásokat öleli fel.

Nem biztos, hogy tanácsos abbahagyni a hosszú távú béta-blokkoló terápiát azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében szívinfarktus szerepel és a bal kamra funkciója megmaradt, figyelmeztetnek a kutatók.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.