A terheléses próbákat régóta használjuk kórállapotok felfedésére és a ma­ximális oxigénfelvevő képességet tükröző kardiorespiratorikus fittség meg­ítélésére. Ezek közül az egyik legegyszerűbb, veszélytelen és népszerű teszt a 6 perces járás-futás kórházfolyosón, sportpályákon, fedett sportlétesítmé­nyekben, parkokban egészséges és sportoló személyek, különböző beteg­ségekkel, kórállapotokkal bajlódók részvételével. Az egészséges emberek­re, illetve az egyes kórállapotokra vonatkozó életkorfüggő normálértékek rendelkezésre állnak.

Long COVID-ban a spiroergometriával olyan légzési és keringési eltéréseket igazoltak, melyeket más vizsgálatokkal nem lehet kimutatni.

A fittséget mérni kell. Kell mérni. A testmozgás vitális funkció. A fittség vitális paraméter és a kardiovaszkuláris rizikóstátuszt befolyásoló tényező. A cikkben e tételmondatok régebbi és újabb bizonyítékait tekintjük át.

A Women’s Health Study adatai szerint inkább a séta tempója befolyásolja a szívelégtelenségek kockázatát, mint az elvégzett fizikai aktivitások mennyisége.

A narkolepszia aluszékonysággal és számos egyéb tünettel (kataplexia, alvási paralízis, hipnagóg hallucináció) járó betegség, alapja a hypothalamus megfelelő sejtcsoportjainak csökkent orexintartalma. Kialakulásában környezeti és genetikai faktorok, autoimmun mechanizmusok játszanak közre. Diagnosztikája az anamnézisre, az alváslaboratóriumokban végezhető többszörös alváslatencia tesztre és éjszakai poliszomnográfiás vizsgálatra, valamint HLA-meghatározásra épül. Kezelésében pszichostimulánsok és egyes antidepresszívumok használatosak. A jellegzetes tünetek, a műszeres kivizsgálási lehetőségek ellenére a betegséget rendkívül ritkán és hatalmas késéssel ismerik fel!

Elit ultramaraton futók, akik igen kevés szénhidrátot fogyasztottak, kétszer annyi zsírt égettek, mint korábban. A kutatók úgy látják, hogy ennek alapján a szénhidrátra alapozott diétát ilyen terhelés előtt célszerű újraértékelni.

A szív-tüdőbetegségek az élet befejezésének leggyakoribb okát jelentik, de a koszorúér betegség előrehaladásának mértéke ezt önmagában nem magyarázza. A CARDIA tanulmány eredményei ezzel kapcsolatban fontos összefüggésekre mutatnak rá.

A tanulmány imponálóan sok beteg bevonásával igyekezett megválaszolni azt a kérdést, hogy az anatómiai eredményt ígérő CT-angiográfia, illetve a világszerte használt funkcionális diagnosztikus próbák közül melyik adja a legmegbízhatóbb eredményt a koszorúér-szűkület gyanúját keltő pana­szok hátterében lévő betegség veszélyességének értékelése terén.

Epidemiológiai vizsgálatok igazolják, hogy összefüggés van az erőteljes testmozgás és a
PD csökkent kockázata között. Ezen túlmenően számos vizsgálat bizonyítja a testmozgás, a
fizikai aktivitás és a gazdag környezeti ingerek előnyös hatását mind egészséges idősekre, mint PD-betegekre. Az összefoglalt áttekintés célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a vizsgálatokra, melyek a testmozgás előnyös hatását jelzik a neuroplaszticitási folyamatokra.

A szívbetegek rehabilitációjában a rezisztenciaedzés kezd beépülni a tartós, egyenletes, mérsékelt-közepes intenzitású fizikai terhelésen alapuló multidiszciplináris programokba. Az indikáció kiterjedt a szívelégtelenség különböző for­máira is. Az utóbbi években a nagy intenzitású szakaszos tréning is polgárjo­got kapott a szívbeteg-rehabilitációban. Ezek jól kombinálhatók a légzőizomzat edzésével. A gyenge vázizomzat fejleszthető elektromos ingerléssel, excentrikus erőfejlesztő gyakorlatokkal, vibrációs és érleszorításos edzéssel. Mindezek a szív-és tüdőbetegek rehabilitációjának veszélytelen eszközei. Hatásosságuk kísérésére tanácsos az érfunkciók vizsgálata.