A szapora séta jót tesz a szívnek
A Women’s Health Study adatai szerint inkább a séta tempója befolyásolja a szívelégtelenségek kockázatát, mint az elvégzett fizikai aktivitások mennyisége.
Az American Heart Association Epidemiology and Prevention and Lifestyle and Cardiometabolic Health (EPI Lifestyle) 2016. március 2.-án az arizonai Phoenix-ben tartott találkozójának egyik poszterén közölt tanulmány mintegy 40 000 posztmenopauzális asszony megfigyelése alapján azt állapította meg, hogy a rendszeresen végzett gyors tempójú séta csökkenti az elkövetkező két évtizedben bekövetkező szívelégtelenségek kockázatát. A Women’s Health Study adatai szerint a kényelmes tempóban végzett tréningek szintén hasznosak, de igazából a séta irama dönt. Az adatok egyéb fizikai tevékenységekhez való igazítása után is a gyors séta egyértelműen csökkentette a szívelégtelenség kockázatát.
Dr. Luc Djousse (Brigham and Women’s Hospital and Harvard University, Boston, MA) azt mondja, hogy „ha két hölgy azonos mennyiségű edzést végez szabadidejében, akkor a szaporán lépkedő asszonynál a lassan sétálóhoz képest több előny keletkezik”, és feltételezi, hogy ez férfiak esetén is így lehet. Ezért azt javasolja betegeinek, hogy ne csak lassacskán kószáljanak, hanem szaporán lépkedjenek. A lépésszámláló mobilapplikációk, egyéb kütyük segítenek ebben. Ha pedig azonos útvonalon sétálunk, vagy kutyánkat is mindig egyfelé visszük, igyekezzünk a távot egy kissé rövidebb idő alatt megtenni.
A betegek által megnevezett séta tempó egyben jelzi a futószalagon mérhető általános edzettségi (fittness, vagyis az annak megfelelő „metabolic equivalents” = METs) állapotot: az óránként 4,8 km-es séta a futószalagon a szapora gyaloglásnak felel meg. A 3,2 km-es óránkénti séta viszont a futószalagon a lassúmendegélés, lődörgés.
A Women’s Health Study-ban 39 635, átlagosan 55 éves nő vett részt. A résztvevők 18%-a egyáltalán nem gyalogolt rendszeresen, de 32%-uk szaporán gyalogolt. A személyeket öt csoportba sorolták: >22 MET-óra hetente (8255 nő). Ráadásul a gyaloglás tempója szerint a következő csoportokba is besorolták az asszonyokat: 0 km/óra, <3,2 km/óra, 3,2-4,6 km/óra és ≥ 4,8 km/óra).
A legaktívabb asszonyokhoz képest a legkevésbé aktívaknál gyakoribb volt a diabétesz (1,5% vs 3,5%), a hipertónia (21% vs 30%). A kevésbé aktívak többen dohányoztak (9% vs 19%), magasabb volt a BMI-jük (25 vs 28), viszont az aktívabbak kevesebb alkoholt fogyasztottak (49% vs 35%) és kevesebben vettek igénybe közülük valamilyen hormonpótlást (44% vs 39%). A 17 éves átlagos követés során 635 nőnél alakult ki szívelégtelenség. A legaktívabb asszonyoknál 23%-kal alacsonyabb volt a szívelégtelenség kialakulásának kockázata (HR: 0,67, 95%CI 0,53-0,84). Amennyiben a gyaloglás tempójához igazították az adatokat, a tempósan gyaloglóknál 15%-kal kevesebb volt a szívelégtelenség kialakulásának kockázata (HR: 0,85, 95%CI 0,61-1,10). Amennyiben az egyáltalán nem gyalogló nőket és a legszaporább tréninget végzőket hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy utóbbiaknál 48%-kal csökkent a szívelégtelenség kialakulásának kockázata (HR 0,52, 95%CI 0,41-0,66), ami az egyéb fizikai aktivitásokhoz való igazítás után is 41%-kal kevesebbnek adódott (95%CI 0,45-0,78).
Tehát a gyaloglás tempója fordított arányban áll a szívelégtelenség kockázatával, és ez a különbség a különféle igazítások után is fennmarad.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Heartwire from Medscape >Conference News
2. American Heart Association (AHA)
