A szívelégtelenség idős korban is megelőzhető
Azok az idős emberek, akik lendületesen gyalogolnak, nem dohányoznak, kevés alkoholt fogyasztanak és nem híznak el, fele olyan gyakran kerülnek szívelégtelenség miatt orvoshoz, mint azok, akik nem törődnek ezekkel a kockázati tényezőkkel, állapították meg amerikai kutatók csaknem ötvenezer korosodó személy két évtizedes megfigyelése alapján.
A keringési elégtelenség kezelése, a betegek kardiális egyensúlybantartása a szívgyógyászat egyik legnagyobb feladata világszerte. Az Egyesült Államokban az egészségügyi statisztika szerint jelenleg mintegy 5,1 milliárd ilyen betegről kell gondoskodni. A betegek fele a diagnózis után 5 éven belül meghal. Az USA egészségügyi költségeinek egyik legmegterhelőbb tétele a szívelégtelenség: évente átlagosan 4 milliárd dollárt emészt fel. A kezelést igénylők száma folyamatosan nő, évente 550 000 új beteggel kell számolni.
A hazai esetszám 1,6% körül mozog, vagyis nálunk kb. 160 000, szívelégtelenségben szenvedő beteg lehet, és mortalitásuk az első évben 30%-ra becsülhető. A szívelégtelenség incidenciája évente 30–40 ezer, és az intézeti terápia után a következő esztendőben 15–20%-ban van szükség rehospitalizációra.
Mind az amerikai, mind a magyar adatok azt jelzik, hogy ez a kórkép nagy figyelmet érdemlő és igénylő egészségügyi gond, mellyel lehetőleg a megelőzés szintjén kell megküzdeni. Az Egyesült Államokban a Tufts Egyetem munkacsoportja Liana C. Del Gobbo vezetésével végezte azt a vizsgálatot, melynek eredményeit a JACC Heart Failure legújabb számában közölték. A 21,5 éven keresztül követett, 65 éves vagy idősebb 4490 férfi és nő kezdetben semmiféle, szívelégtelenségre utaló tünetet nem mutatott.
Egészségi állapotukat két évtizednél hosszabb időn keresztül gondosan követték, vizsgálatokkal és ismételt kérdőívekkel. A megfigyelési idő alatt 1380 szívelégtelenség esetet észleltek. Följegyezték az étrendjüket, napi gyaloglásukat és járási sebességüket, szabadidős elfoglaltságukat, annak intenzitását, alkoholfogyasztásukat, dohányzási szokásaikat, testsúlyukat, magasságukat, csípőátmérőjüket.
A vizsgálat során azt észlelték, hogy a csoportban lévő korosodó felnőttek, akik óránként 2-3 kilométert vagy annál többet tettek meg szokásos sétájuk során, ritkábban kerültek a szívelégtelenség miatt kezelt csoportba. Olyan szabadidős elfoglaltságú résztvevő, akinek terhelése legalább heti 845 kcal elégetésével járt, s emellett nem dohányzott, mérsékelten fogyasztott alkoholt (napi egy vagy két italnál nem többet) és vigyázott a súlyára, szintén ritkán került a szívelégtelenség csoportba.
Azok, akik legalább négy szempontból egészségesen éltek, fele olyan gyakran kerültek a keringési elégtelenség csoportba, mint azok, akik legfeljebb egy szempontból éltek egészségesen. A kutatók négy étkezési csoportot alakítottak ki, de a szívelégtelenség kifejlődését gátló vagy elősegítő étrendet nem találtak. A terhelés intenzitása nem tűnt olyan jelentősnek, mint a gyaloglás sebessége vagy a szabadidő eltöltésének módja. Megállapították, hogy ezen a területen, a szívelégtelenség kifejlődésével és a fizikai terhelhetőséggel kapcsolatban sokkal részletesebb vizsgálatokra van szükség.
„Megnyugtató, hogy az idősebbek egyszerű életmódi szabályok követésével – a dohányzás abbahagyásával, az egészséges testsúly megtartásával, mérsékelt intenzitású testmozgással – sikerrel védekezhetnek a szívelégtelenség kialakulása ellen.” – foglalta össze az eredményeket a vizsgálat vezetője.
