Az ifjúkori szív-tüdő teljesítőképesség megjósolja a halálozást
A szív-tüdőbetegségek az élet befejezésének leggyakoribb okát jelentik, de a koszorúér betegség előrehaladásának mértéke ezt önmagában nem magyarázza. A CARDIA tanulmány eredményei ezzel kapcsolatban fontos összefüggésekre mutatnak rá.
A kardiovaszkuláris betegségek kockázati tényezőinek figyelembevétele a mortalitást jelentős mértékben megmagyarázza, azonban a magyarázat sok szempontból hiányosnak tűnik. Az Egyesült Államokban az egészségügyi hatóságok évtizedekkel ezelőtt nagy létszámú vizsgálatot indítottak el annak közelebbi tisztázására, hogy a különböző rasszokhoz tartozó amerikai fiatalok körében milyen módon és mértékben lehetne megjósolni a kardiovaszkuláris betegségek megjelenésének és előrehaladásának mértékét.
Az USA négy területén indult el 1985-ben ebből a célból a Coronary Artery Risk Development in Young Adults (CARDIA) tanulmány. Arra vonatkozólag, hogy a jobb szív-ér rendszeri teherbírás jobb életesélyt is képvisel, már voltak tapasztalatok, adatok, de nem volt ismert, hogy a fiatal felnőttkori teherbírás milyen mértékben tükröződik a későbbi túlélésben. A tanulmány eredményeit ez év elején közölte a JAMA Internal Medicine.
A CARDIA vizsgálatba 4872 fiatal, 18–30 esztendős felnőttet vontak be, akiknek fizikai teherbírását 1985 márciusa és 1986 júniusa között, futószalagon mérték. Hét évvel később 2472 résztvevő futószalagos vizsgálatát megismételték. Átlagosan 27 évvel később a testsúlyt is ellenőrizték, valamint a bal kamrai izomtömeget és a szívizom kontrakciós erejét, illetve a coronaria-meszesedést, az esetleges kardiovaszkuláris betegség kifejlődésének mértékét.
A 4872 vizsgálati alanyból 273 (5,6%) meghalt, és 193-nak (4%) volt kardiovaszkuláris eseménye. A halottak közül 200-an nem kardiovaszkuláris okból, legtöbben (22,2%) rosszindulatú daganat következtében vesztették életüket. A 3001 résztvevőből 324-nél (10,8%) észleltek balkamra-hipertrófiát.
A kiindulási terheléses próba 1 perccel hosszabb időtartama 15%-kal csökkentette a halálozás esélyét és 12%-kal a kardiovaszkuláris betegség kialakulásának valószínűségét. A hosszabb ideig tartó terhelés kisebb bal kamrai izomtömeggel és jobb izomteljesítménnyel járt együtt. Ami viszont rendkívüli fölismerés: a terhelhetőség sem a 15., sem a 20., sem a 25. évben nem mutatott összefüggést a koszorúerek elmeszesedésével.
A hetedik évben ismételt terheléses vizsgálat során talált egyperces teljesítményromlás a halálozási kockázat 21%-os és a kardiovaszkuláris megbetegedési kockázat 20%-os fokozódását jelezte. A fizikai teljesítmény és a kardiológiai érelmeszesedés között a továbbiakban sem volt kimutatható összefüggés.
„Fiatal felnőttkorban a fizikai teherbíró képesség, a szív-ér rendszeri teljesítmény és a hosszú távú egészség között az összefüggés már korán kimutatható” – hangsúlyozzák a kutatók.
