Erős kézzel tovább élsz
A kéz szorítóereje fordított összefüggést mutat a kardiovaszkuláris (és nem kardiovaszuláris) valamint a stroke halálozással, és ez a szignifikáns fordított arányosság nem függ az egyén gazdasági és szocio-kulturális státuszától. A vizsgálók ezért javasolják a rendszeres erősítő gyakorlatokat.
A Prospective Urban-Rural Epidemiology (PURE) vizsgálat szerint az izomerő hiánya számos veszélyre figyelmeztethet: a kardiovaszkuláris problémákra és a szív- és érrendszerrel összefüggést nem mutató betegségekre egyaránt. A Lancet-ben 2015. május 13.-án megjelent közlemény első szerzője, Dr. Darryl P. Leong (McMaster University, Hamilton, Ontario) kijelentette, hogy „még mi is meglepődtünk a szoros összefüggésen”. Az évek óta folyamatban lévő PURE vizsgálatban 17 ország 140 000 felnőtt lakosát vizsgálva azt találták, hogy a kéz szorítóereje és a kardiovaszkuláris (és nem kardiovaszkuláris) mortalitás, a szívinfarktus és a stroke mortalitás között szignifikáns mértékű fordított arányosság áll fenn. Ha figyelembe vették az emberek szociális-gazdasági helyzetét, az iskolázottságot, valamint egyéb, az egyén egészségére hatással lévő tényezőket, az összefüggés akkor is fennmaradt. Dr. Leong hozzátette, hogy a kéz szorítóereje a kockázat előzetes becslésére alkalmas módszer – különösen kísérőbetegségek esetén - és bármilyen körülmények között alkalmazható, igen egyszerűen kivitelezhető. Segítségével könnyen ki lehet emelni a „kontraktilis” megbetegedésekre különösen veszélyeztetett személyeket.
Dr. Leong kiemelte, hogy már a régebbi vizsgálatokban is sikerült kimutatni a kéz szorítóereje és a halálozási kockázat, valamint a kardiovaszkuláris megbetegedések közötti összefüggést, de csak jóléti államok főleg fehér lakosságán. „Erre az igen fontos kérdésre választ szerettünk volna kapni más, szegényebb népességben is”. Ezért 2003. január és 2009. december között a népességi alapú „PURE” vizsgálatba 142 861, 35 és 70 év közötti felnőttet vontak be a következő államokból: Kanada, Svédország, Egyesült Arab Emirátusok (magas jövedelem), Argentína, Brazília, Chile, Malajzia, Lengyelország, Dél-Afrika, Kína, Kolumbia és Irán (közepes jövedelem), valamint Bangladesh, India, Pakisztán és Zimbabwe (alacsony jövedelem). A kitűzött cél érdekében az Egyesült Államokat ebbe a felmérésbe most nem vonták be. A vizsgálat kezdetén demográfiai adatokat vettek fel, ezen kívül feljegyezték a vérnyomást, a testtömeg indexet (BMI-t), válaszokat kaptak az International Physical Activity Questionnaire (IPAQ) és a táplálkozásra vonatkozó kérdőívekre.
A kéz szorítóerejét a Jamar-féle dinamométerrel mérték, és összesen 139 691 személytől sikerült értékelhető adatokat gyűjteni. Az átlagosan 4 évig tartó megfigyelés során a vizsgált személyek 2,4%-a elhunyt, a halottak 79%-ánál sikerült a halál okát felderíteni. A kiinduláskor mért szorítóerő szignifikánsan gyengébb volt a koronária-, szív- és stroke-betegeken, a hipertóniában és a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedőkön. Szintén szignifikáns összefüggést lehetett kimutatni az évekig tartó követés során a kéz szorítóereje és a bármilyen okból bekövetkezett halálozás között (HR minden 5 kg-os csökkenésre 1,16, p<0,0001), a kardiovaszkuláris és nem kardiovaszkuláris halálozás (HR 1,17 mindkettőre, p<0,0001), valamint a stroke (HR 1,09, p<0,0001) és a szívinfarktus (HR 1,07, p=0,002) között is. Viszont nem volt összefüggés a szorítóerő és az incidentális diabetes kialakulása között. Ez az összefüggés minden vizsgált országban kimutatható volt, az adott ország gazdasági helyzetétől függetlenül. A gyenge szorítóerő és a kardiovaszkuláris, valamint az összes halálozás közötti kapcsolat férfiakban és nőkben egyaránt jelentkezett. Viszont egyedül a magas jövedelmű országokban lehetett összefüggést találni a kéz szorítóereje és a rákos megbetegedések között (p<0,0001). Az adatok post hoc analízise szerint a kéz szorítóereje erősebben utalt a halálozásra, mint a szisztolés vérnyomás (HR 1,37, 95%CI 1,28-1,47 versus HR 1,15, 95%CI 1,10-1,21, mindkettő p<0,0001), viszont a szisztolés vérnyomás erősebben jelezte egy esetleges kardiovaszkuláris esemény bekövetkeztét (HR 1,39 versus 1,21, mindkettő p<0,0001). A szorítóerő mérése és a szisztolés vérnyomás értéke egyaránt HR 1,45 (p<0,0001) erővel jelzi a kardiovaszkuláris halálozás bekövetkezését.
Mivel minden gazdasági és szocio-kulturális környezetben megfigyelhető a kéz szorítóerejének és a kardiovaszkuláris mortalitásnak ez a szoros kapcsolata (és az esetleges kardiovaszkuláris megbetegedés mérsékelten erős kapcsolata), mindenképpen javasolt naponta erősítő gyakorlatok – és nem csak kardiorespiratorikus gyakorlatok - végzése.
Dr. Sayer (University of Southampton, UK) és Dr. Kirkwood (Newcastle University, UK) szerkesztőségi hozzászólásukban a szorítóerő mérése „egyszerűen és hatásosan jósolja meg a megbetegedéseket és a halálozást”. A szorítóerő csökkenése különösen jól jelzi az öregedési folyamatokat különösen azért, mert az azt befolyásoló, az izomzattal összefüggő betegségek egyébként ritkák.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Lancet
3. Lancet
