hirdetés

A mozgáshiány veszélyesebb, mint az elhízás

Újabb vizsgálatok szerint a rendszeres testmozgás hiánya jobban növeli a halálozást, mint az elhízás, és a javasolt heti 150 perces alacsony intenzitású testgyakorlás és 5-10%-os testsúlycsökkenés sem elégséges a 2 órás glukóz-szintek csökkentéséhez - csak a magas intenzitású testedzés javítja a cukor toleranciát.

hirdetés

Az obezitás számos iparilag fejlett országban népegészségügyi probléma, pl. az Egyesült Állaomokban a felnőtt lakosság mintegy 36%-a elhízott. Közismert, hogy az obezitásnak számos betegség kialakulásában igen fontos szerepe van, ilyenek: a kardiovaszkuláris, gasztrointesztinális, metabolikus, respiratorikus, ortopédiai, központi idegrendszeri, pszichológiai és a daganatos betegségek, de még a bőrbetegségekre (intertrigo, hirsutismus, carbunculusok) és a szociális helyzetre is jelentős hatással van.

Az ülőmunka, a fizikai aktivitás hiánya egy 2015 elején megjelent vizsgálat szerint még jobban növeli a halálozást, mint az obezitás. Az európai EPIC vizsgálatban szereplő 334161 (!) férfi és nő adatainak 12 éves feldolgozásából kitűnt, hogy a fizikai aktivitás teljes hiánya kb. kétszer magasabb mortalitással jár, mint maga az elhízás. Már napi 20 perces, vagy heti két órás fizikai aktivitás is jelentősen segíthet a helyzeten. A fizikai aktivitás nélküli ücsörgés erősen negatív kardiometabolikus hatására sok-sok epidemiológiai dolgozatban felhívták már a figyelmet. A Women’s Health Initiative (WHI) 2014-es beszámolójában 92234, 50 és 79 év közötti amerikai asszony adatait értékelve úgy találták, hogy a naponta leghosszabban ülő életmódot folytatók esetén a bármely okból bekövetkező halálozás kockázata növekszik (HR=1,12, 95%CI 1,05-1,21). 

Egy szintén 2015 elején megjelent tanulmányban 47 korábbi közlemény utólagos analízise során kanadai szerzők úgy találták, hogy az ülő életmód növeli a bármilyen okból történő halálozást (HR 1,24, 95%CI 1,09-1,41). Az egyes megbetegedésekből származó halálozások tekintetében kissé eltérnek az arányok: a kardiovaszkuláris mortalitás esetén HR=1,179, rákhalálozás tekintetében HR=1,173, 2-es típusú diabétesz tekintetében HR=1,910. Alacsonyabb fizikai aktivitás esetén a kockázati arányok rosszabbak voltak, mint némi rendszeres testgyakorlás esetén.

Egy legújabban, 2015. március 3.-án, az Annals of Internal Medicine-ben megjelent kanadai közleményben (Ross) 300, abdominálisan obez férfit és nőt soroltak négy különböző csoportba. 75 résztvevő a testgyakorlást nem végző csoportba, 73 résztvevő a „low-amount, low-intensity” (LALI) csoportba, 76 résztvevő a „high-amount, low-intensity” (HALI) csoportba és a maradék 76 résztvevő a „high-amount, high-intensity” (HAHI) csoportba került. A testgyakorlatok az utóbbi három csoportban heti öt alkalommal történtek. A LALI csoportban a gyakorlatokra a nőknél 180 kcal, a férfiaknál 300 kcal ráfordítására volt szükség a maximum oxigén felhasználás (VO2 csúcs) 50%-ánál, átlagosan 31 perc alatt. A HALI csoportban ugyanezek az értékek 360 kcal és 600 kcal voltak, átlagosan 58 perces gyakorlat alatt. A HAHI csoport kapta a legnagyobb terhelést: szintén 360 kcal és 600 kcal ráfordítással, de 75%-os VO2 csúcsnál, és átlagosan 40 perc alatt. A vizsgálatot befejező 217 résztvevőnél a három gyakorlatokat végző csoportnál – egymáshoz képest - szignifikánsan nem változott a haskörfogat (p<0,43), bár a nem gyakorlatozó csoportnál mindegyik jobb volt: a LALI csoportban 3,9 cm-el, a HALI csoportban 4,6 cm-el és a HAHI csoportban szintén 4,6 cm-el csökkent. A súlyvesztés a három gyakorlatozó csoportban kb. azonos volt, de természetesen mindegyik csoportban nagyobb mértékű volt, mint a tétlenek körében. A kutatást vezető Dr. Robert Ross (Queen’s University, Kingston, Ontario, Kanada) szerint a vizsgálat legfontosabb tanulsága az az észlelés volt, hogy a 2 órás glukóz-tolerancia csak a magas intenzitású testmozgást végzők csoportjában javult számottevően, mintegy 9%-kal, bár ennek klinikai jelentősége még nem ismert. Nem volt viszont különbség a LALI és a HALI csoportok között. A kardiorespiratorikus fittness is a HAHI csoportban javult legjobban 24 hét után (19,6%, 2,2 metabolikus ekvivalens). 

Az eredmények alapján az American Diabetes Association azon javaslata, mely szerint heti 150 perc alacsony intenzitású testgyakorlás és 5-10%-os testsúlycsökkenés elégséges a 2 órás glukóz-szintek csökkentéséhez- nem igazolódott. A fenti vizsgálat szerint a heti 150 perces, alacsony intenzitású testgyakorlással mindössze 5-6%-os testsúlycsökkenést lehet elérni és nem változik a glukóz tolerancia.

 

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. Annals of Internal Medicine 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.