Rendszeresen, de könnyedén!
A sok ülés biztosan egészségtelen, de kevés megbízható adat van arra, hogy mennyi és milyen testmozgás segít sokáig élni. Egy részletes tanulmány most azt mutatta, hogy heti 1–2,5 órányi könnyű kocogás biztosítja a legjobb életkilátásokat.
A kocogás jót tesz az egészségnek, ha rendszeres, és ha nem túl nagy a táv, nem túl erős a tempó. Röviden összefoglalva ez a tanulsága annak a tanulmánynak, amely most jelent meg a világ egyik legolvasottabb szívgyógyászati folyóiratában, a Journal of the American College of Cardiology februári számában.
A vizsgálat vezetője Peter Schnohr, aki Dániában irányítja a Kopenhagen City Heart Study programot. Ebben a programban 12 évnél is hosszabb ideje követik 1098 egészséges, rendszeresen kocogó, futó ember és 3950 ugyancsak egészséges, de ülő életmódot folytató társaik sorsát. A résztvevők 9%-a volt 50 éves vagy idősebb. A kocogók valamivel fiatalabbak voltak, soványabbak, alacsonyabb volt a vérnyomásuk, s kevesebb volt köztük a cukorbeteg és a dohányos.
A kutatók értékelték a kocogás átlagos időtartamát, gyakoriságát, ütemét és az összhalálozást. A megfigyelési idő 12 éve alatt a kocogók csoportjában 28 haláleset fordult elő, az ülők között 128 volt az összhalálozás. Azok a kocogók, akik heti legalább 1, de legfeljebb 2,5 órát töltöttek mozgással, 71%-kal jobb halálozási rátát mutattak, mint az ülő életmódot folytatók. Ez volt a legjobb eredmény.
Az a csoport, amelyiknek tagjai egy óránál kevesebbet kocogtak hetenként, még mindig szignifikánsan, 53%-kal alacsonyabb mortalitásra számíthattak a üldögélőkhöz viszonyítva. Ezzel szemben azok, akik 2,5–4 órát vagy 4 óránál is többet futottak, nem számíthattak hosszabb életre, mint az ülő életmódú csoportba tartozók.
A kocogás gyakoriságát nézve, az optimális mozgásdózisnak a heti kétszeri-háromszori kocogás bizonyult. Ezek a résztvevők az ülőkhöz mérve 68%-kal jobb halálozási statisztikával rendelkeztek. Még azok is, akik hetenként csak egyszer futottak, jelentősen kisebb halálozási eséllyel éltek, mint a nem mozgók (relatív hazárd: 0,29, 95%-os MT: 0,12–0,72). Azok, akik háromszor vagy még gyakrabban kocogtak, nem számíthattak későbbi halálozásra, mint az üldögélők.
Ami a tempót illeti, a lassúbb kocogók mortalitása 49%-kal volt kisebb, mint a tétleneké. A leggyorsabbak mortalitási kockázata megegyezett az üldögélőkével. „A legkisebb azoknak a mortalitása volt, akik könnyedén, nem gyakran indultak neki a programnak, a rövid, kényelmes kocogásnak” – foglalta össze Dr. Schnohr. A közepes intenzitással kocogók mortalitása már nagyobb volt, bár még mindig jobb, mint az üldögélőké, míg a keményen futó vizsgálati alanyok halálozási adatai statisztikailag nem különböztek az ülő életmódúakéitól.
