Ultramaratonisták zsírégetési rekordja
Elit ultramaraton futók, akik igen kevés szénhidrátot fogyasztottak, kétszer annyi zsírt égettek, mint korábban. A kutatók úgy látják, hogy ennek alapján a szénhidrátra alapozott diétát ilyen terhelés előtt célszerű újraértékelni.
Jeff Volek, az Ohio State University professzora és munkacsoportja 20 kiváló futót vizsgált, akik átlagosan 50 km-es távot teljesítettek rendszeresen. A vizsgálati alanyok 21–45 évesek voltak. Az eredményeket a Metabolism: Clinical and Experimental legfrissebb száma közölte.
A csúcson lévő sportolók közül azok, akik kevés szénhidrátot ettek, maximális fizikai terhelés során kétszer annyi zsírt égettek, mint sok szénhidrátot fogyasztó társaik. „Ezek az atléták, miközben 3 órán át futottak a futószalagon, drámaian több zsírt voltak képesek elégetni, mint a szénhidrátban gazdag diétán lévő sportolók – nyilatkozta Volek professzor. – Ez alapvetően megváltoztatja a sportolók étrendjére vonatkozó, 40 éve mondott tanácsokat, amelyek eddig a bőséges szénhidrát telítésre helyezték a hangsúlyt.”
A 20 tagú vizsgálati csoport felének (10 élsportolónak) az étrendjében 10%-ot tett ki a szénhidrát, 19%-ot a fehérje és 70%-ot a zsír. A 10, szénhidrátban gazdag diétájú sportoló kalóriafelvételének 59%-a származott szénhidrátból, 14%-a fehérjéből és csak 25%-a zsiradékból. Ettől eltekintve minden körülmény megegyezett, a sportolók azonos képességűek voltak, életkoruk, teljesítményük, tréningjük és maximális oxigénkapacitásuk azonosnak bizonyult – „a motor nem különbözött”, hangsúlyozta a vizsgálat vezetője. A munkacsoport ismételten mérte a sportolók maximális oxigénfelvételét. Az első napon a vizsgálati alanyok úgy futottak a futószalagon, hogy meghatározták a maximális oxigénfelhasználást és a zsírégetés maximális mértékét. A következő napon 3 órán át futottak a maximális oxigénkapacitásuk 64%-ának megfelelő intenzitással. A futás közben az atléták vizet ittak, de nem ettek, előtte pedig vagy kevés szénhidrátot tartalmazó, vagy szénhidrátdús tápanyagpelyhet kaptak kb. 340 kcal mennyiségben.
A futás során a két csoport sem az oxigénfelhasználásban, sem a teljesítményben vagy a kalóriafogyasztásban nem különbözött egymástól. A zsírégetés mértéke a hosszú terhelés alatt a kevés szénhidrátot kapó sportolóknál ismét mintegy kétszeres volt a másik csoport tagjaihoz mérve. A zsírégetés a kevés szénhidrátot fogyasztóknál 88% volt, a sok szénhidrátot evőknél 56%.
Volek professzor kiemelte, hogy általában alábecsüljük az emberi szervezet zsírégető képességét, ami csak akkor derül ki, ha csökkentjük a szénhidrátbevitelt. Azt is megfigyelték, hogy a csekély szénhidrátfogyasztás ellenére a zsírt égető sportolók izmainak glikogéntartalma nyugalomban teljesen normális. Hosszú futás közben ugyanannyi glikogént bontanak le, mint a sok szénhidrátot fogyasztók, és izmaikban ugyanannyi glikogént szintetizálnak, mint a sok szénhidráttal élők.
A szénhidrátbevitel csökkentése sok atlétának a teljesítmény és az egészség fokozását jelentheti, mondotta a vizsgálat vezetője.
