Csak az élvezetes testmozgás fogyaszt

A fogyást ígérő különböző kúrák sokszor kudarccal végződnek, a testedzésbe kezdők többsége nem veszít súlyából annyit, amennyi az extra energiafogyasztás révén elvárható lenne.  Egyesek még néhány kilót híznak is annak dacára, hogy a gyakorlatokkal kalóriák százait égetik el. Már korábbi kutatások is bizonyították ennek okát: a testedzés fokozza az étvágygerjesztő hormonok képződését a szervezetben. Régen ismert, hogy a különböző erőfeszítéseket (legyen az sport, munka, társadalmi esemény, stb.) általában hedonikus étkezésekkel szokás befejezni. Emiatt sokan farkaséhesek lesznek már egy egész könnyű testgyakorlás után is, és így az edzés után hajlamosak több kalóriát bevinni, mint amennyit az edzés során elfogyasztottak. Az elmélet tetszetős, de önmagában nem magyarázza meg az egyes emberek edzés után fellépő, egymástól jelentősen eltérő táplálkozási szokásait. Mi is történik, és hogyan lehetne ezt megelőzni?

Francia és amerikai kutatók a rejtély megfejtését a pszichológiában látják. A testgyakorlás és az azt követő táplálkozás közötti összefüggések tapasztalatait a Marketing Letters című kiadványban közölték. A vizsgálatba

56 egészséges, többnyire túlsúlyos felnőtt nőt vontak be. Mindegyikük ugyanazt a térképet kapta, melyen egy 1 mérföld (~1,6 km) hosszúságú terepszakasz volt látható, melyet fél órás sétával kellett teljesíteni, és utána ebéd következett. A résztvevők felének azt mondták, hogy a séta célja testedzés, és arra bíztatták őket, hogy erre figyelve végezzék el azt, beleértve erőfeszítéseik (teljesítményük) folyamatos mérését.  A résztvevők másik felének pedig azt mondták, hogy a 30 perces kirándulás pusztán kellemes séta lesz, séta közben egy fejhallgatón keresztül kellemes zenét kell hallgatniuk, közben a hang minőségére kell figyelniük és osztályozniuk azt, de a kirándulás legfőbb célja mindenképpen egy jó kis szórakozás. A séta végén a kutatók megkértek mindenkit, hogy becsüljék fel a megtett távolságot, a séta utáni lelkiállapotot, és a séta közben felhasznált energiát.

Az első csoport, tehát azok, akik az egészet edzésnek fogták fel, fáradtabbnak és mogorvábbnak érezték magukat a séta után, mint a másik csoport, annak dacára, hogy mindkét csoport tagjai csaknem pontosan ugyanakkorának becsülte a távolságot és a befektetett energiát.  Az ebédre felszolgált tésztaétel mellé a szervezők vizet, vagy cukrozott üdítőitalokat ajánlottak fel, és a résztvevők vagy almapürével, vagy csokoládé-puddinggal fejezhették be az ebédet. Érdekes módon az edzésként sétálók nekiestek az édes italoknak és a csoki-puddingnak szemben azokkal a nőkkel, akik csak “szórakozásból” sétáltak. Az első csoport tagjai így jelentősen több kalóriát fogyasztottak.

A megfigyelés megerősítése és kibővítése céljából egy újabb – féfiakat is tartalmazó - kontrollcsoportot ugyanazon a pályán sétáltattak. A csoport egyik felének ismét azt mondák, hogy tekintsék ezt testgyakorlásnak, a másik felének pedig azt, hogy csak egy szórakoztató kiránduláson vesznek részt.  Mindkét csoport ugyanazt a távolságot tette meg. A séta után felszólították a résztvevőket, hogy mindenki jutalmazza meg magát, és egy zacskóba ki-ki tetszés szerinti mennyiségű M&M drazsét töltsön. Az eredmény az előző megfigyelést igazolta: az első csoport tagjai kétszer annyi csokis drazsét töltöttek maguknak, mint a többiek.

Kérdéses volt, hogy a rendszeresen sportolók is hasonló reakciókat mutatnak-e? Ezt vizsgálva a kutatók egy futóverseny céljánál várták a futókat, ahol folyamatosan 231, tizenhat és hatvanhét év közötti résztvevő érkezett be, öttől tíz kilométerig terjedő távolságok lefutása után.  Megkérdezték őket, hogy élvezték-e ezt a teljesítményt - ugyanakkor közreműködésük elismerése fejében felajánlottak nekik egy csokoládé-szeletet, vagy egy müzlis édességszeletkét.  Azok, akik a versenyt nehéznek vagy nyűgnek találták, általában a csokoládé-szeletet, míg azok, akik élvezték a versenyt, inkább az egészségesebb termékeket választották.

Összegezve: mindhárom kísérlet arra mutat, hogy a testgyakorlás utáni étvágyunkra hatással vannak a gyakorlathoz fűzött érzelmeink – mondta a kutatást vezető Carolina O. C. Werle, a francia grenoblei Üzletvezetési Főiskola docense. Ugyanaz a teljesítmény – amennyiben szórakozásnak fogjuk fel és nem erőfeszítésnek - kevésbé vezet túlzott kalóriafogyasztásra, de a háttérban húzódód élettani folyamatok egyelőre még nem ismertek. Az új adatok végső fokon arra utalnak, hogy legtöbbünknek valamifajta jutalomra van szükségünk a testgyakorlás fejében. A jutalom egyik formája magának a testgyakorlásnak az élvezete lehet.  Ha a testgyakorlat élvezetes, akkor nem is kell más jutalom. Viszont ha nem élvezetes, akkor jön a csokitorta. Tehát a monotonnak tűnő testgyakorlást élvezetesebbé kell tenni, pl. zenék hallgatásával, baráti csevegéssel, stb. Ha valaki fokozott testedzéssel szándékozik fogyni, akkor legjobb, ha az egészet szórakozásnak tekinti. Az új kutatások szerint tudniillik hozzáállásunk lényegesen befolyásolja azt, hogy a fárasztó tréning után mit és mennyit eszünk és végső soron azt, hogy vesztünk-e néhány kilót a súlyunkból. Minél jobban szórakozunk, annál kevésbé lesz szükségünk a megerőltető testgyakorlatokat utólag kalóriadús étkezésekkel kompenzálni.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. The New York Times

2. Marketing Letters