Több életkedv, jobb egészség

A University College London kutatói által végzett felmérésben közel 3200, 60 éves kort betöltött férfi és nő vett részt. A kutatók az életszemlélet és az életvitel pozitivitását mérő, validált kérdőív (CASP-19) felhasználásával tájékozódtak arról, mennyire elégedettek életükkel a megkérdezett idősödő emberek. A válaszadók négyfokozatú skálán értékelték, milyen mértékben illenek rájuk a következő állítások: (1) Örömet lelek azokban a tevékenységekben, amikkel az időmet töltöm; (2) Szeretek társaságban lenni; (3) Mindent összevetve jó érzéssel tekintek vissza eddigi életemre; (4) Energetikusnak érzem magam.

A mindennapi tevékenységek során tapasztalt nehézségekről személyes kikérdezéssel nyertek információt. Arra igyekeztek választ kapni, hogy a fizikális, mentális, emocionális vagy emlékezeti problémák hogyan hatnak az olyan mindennapos tevékenységekre, mint az öltözködés, a tisztálkodás, a lakáson belüli közlekedés, az étkezés, a felkelés és lefekvés, illetve az egészségügyi szükségletek elvégzése. Akadályozottságot akkor állapítottak meg, ha a válaszadó legalább kétféle tevékenység elvégzését nehézkesnek ítélte. A funkcionális hanyatlás objektív mutatójaként a normál járási sebességet vizsgálták a tanulmány kezdetén és 8 évvel későbbi lezárulásakor. Az életkor szerinti bontásban (60–69, 70–79 és ≥ 80 év) végzett elemzésben az iskolai végzettséget, a társadalmi-gazdasági helyzetet, a családi állapotot, a foglalkoztatottságot és a fennálló betegségeket is figyelembe vették.

Többváltozós elemzéssel kimutatták, hogy a pozitív életérzés kedvezően hat a fizikai állapotra, azaz a mindennapi tevékenységek akadályozottá válásának kisebb kockázatával és gyorsabb járással társul. Nem meglepő, hogy a vizsgálat kezdetén szignifikánsan nagyobb életkedvről tettek tanúbizonyságot azok a 60–69 éves korosztályba tartozó válaszadók, akiket magasabb iskolai végzettség és viszonylagos anyagi jólét jellemzett, házasságban éltek és aktívan dolgoztak. Ezzel szemben a fizikai aktivitást korlátozó, régóta fennálló betegségben (koszorúér-betegség, cukorbetegség, ízületi gyulladás, stroke, krónikus tüdőbetegség, depresszió vagy depressziós hajlam) szenvedők, a dohányzók és a rendszeres testmozgást nem végzők körében gyakoribb volt a megfogyatkozott életkedv.

A mindennapi tevékenységek akadályozottsága és az életkedv szoros kapcsolatban állt egymással a vizsgálat kezdetén: az életkedv alsó tercilisébe tartozók egyötödének legalább kétféle mindennapos teendő elvégzése gondot okozott, míg a felső tercilisben ugyanez az arány a másfél százalékot sem érte el. Ami viszont érdekes: a nyolcéves követés során a leginkább életteli résztvevők körében harmadakkora gyakorisággal váltak nehézkessé a mindennapos tevékenységek, mint a kezdetben legkevésbé életvidám csoportban (a válaszadók 4,4; 11,7 illetve 16,8 százalékának vált nehezítetté legalább két – átlagosan 3-féle – mindennapos tevékenység azok körében, akik kezdetben nem tapasztaltak ilyet vagy mindössze egyfajta tevékenységgel birkóztak nehezebben).

A többváltozós modellezés megerősítette, hogy a kezdeti csökkent életkedv szignifikáns jelzője annak, hogy az idő előrehaladtával legalább kétféle mindennapos tevékenység nehezítetté válik. Ez a kapcsolat akkor is megmaradt, ha a demográfiai és egyéb jellemzőket – köztük a depressziót/depressziós hajlamot – és a kezdeti egészségi állapotot is figyelembe vették, illetve, ha az elemzés a 70 év alattiakra korlátozódott. Mindazonáltal, az összes jellemző együttes figyelembe vétele sem magyarázta teljes mértékben a varianciát. „Nem arról van tehát szó, hogy a boldogabb idősek feltétlenül egészségesebbek, fiatalabbak, tehetősebbek vagy egészségesebben élnek” – mondja a Canadian Medical Association Journal című folyóiratban megjelenő közlemény egyik szerzője.

A funkcionális hanyatlás objektív jelzőjeként vizsgált járási sebesség ugyanazt tükrözte, mint a mindennapos tevékenységekre vonatkozó válaszok: a több életkedv a vizsgálat kezdetén tempósabb járással, a követés alatt a járási sebesség lassúbb csökkenésével társult.

Noha a vizsgálat megfigyeléses jellegéből adódóan ok-okozati összefüggéseket a kutatók nem állapíthattak meg, az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az idősödő emberek életkedve előre vetíti a későbbi funkcionális hanyatlást. Ebből következően úgy vélik, hogy a magunk és hozzátartozóink idős napjait jobbá tevő törekvések össztársadalmi szinten is pozitív hatásúak lehetnek és csökkenthetik az egészségügyi ellátórendszer terheit.

Több korábbi vizsgálat is jelzi, hogy mindennapi életünk számottevően befolyásolja egészségi állapotunkat. Kimutatták például, hogy a harmonikus házasságban élő párok fizikális egészsége jobb, mint azoké, akik állandó feszültségekkel terhelt párkapcsolatban élnek. Leírták továbbá, hogy a pozitív életszemlélet kedvező hatással van egészségi állapotunk alakulására. A fent bemutatott vizsgálatot végző kutatók egy korábbi munkája pedig arra világított rá, hogy azok az idősek, akik örömet lelnek mindennapjaikban, jellemzően hosszabb élettartamúak és kisebb arányban alakulnak ki náluk súlyos betegségek, mint rossz hangulatú, életunt kortársaiknál.

A kép forrása: internet