Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, nagyjából minden 9. nőt érint ez a betegség. Az emlőrák lehetséges kezelési lehetőségei közé tar­tozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a hormonkezelés, illetve ezek különböző kombinációja. Arról, hogy egy adott beteg mely kezelésben részesül, szakértőkből álló orvoscsoport (ún. onkoteam) dönt.

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

Egyértelműen nőtt azon emlőrákos betegek túlélése azoknál a nőknél, akik a tamoxifen mellé goserelint is kaptak.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A premenopauzában lévő nők operábilis HR⁺ emlőrákjának műtétje után rég­óta bevált módszer a petefészek műtéti, sugaras vagy gyógyszeres elnyomása, melynek hatására csökken a kiújulások száma és javul a túlélés. A tamoxifen jótékony hatása közismert, de kérdéses maradt a tamoxifenhez vagy a kemo­terápiához hozzáadott, GnRH-agonistákkal végzett ovarium-szuppresszió értéke. Az ASCO friss gyakorlati tanácsait olvashatjuk a kérdésről.

Journal of Clinical Oncology, 2016. március

Az American Society of Clinical Oncology (ASCO) sokéves fennállása óta most először hirdetett győztest: 2014-ben a krónikus limfocitás leukémia (CLL) terápiájában elért haladást ítélték a legfontosabbnak. Dr. Peter Yu, az ASCO elnöke szerint „az újonnan törzskönyvezett négy gyógyszer látványosan javította a betegek kilátásait”. De más fontos újdonságokat is hozott a 2014-es év.

Medscape, 2015. január 

Öt véletlen besorolásos klinikai vizsgálat elemzése degarelix alkalmazása mellett jobb betegségkontrollt igazolt előrehaladott prosztatarákban, mint LHRH-agonista-kezelés kapcsán. Előrehaladott prosztatarákban a betegséggel kapcsolatos kimene­telek különbözősége abból fakadhat, hogy a degarelix hatásmechanizmusa eltér az LHRH agonistákétól.

European Urology, 2014. december és Plos One, 2015. március

A prosztatarákos betegekben javul a teljes túlélés és a progressziómentes túlélés a degarelix (FIRMAGON), egy gonadotropin releasing hormon (GnRH) antagonista hatására, összehasonlítva az általánosan használt luteinizáló hormon releasing hormon (LHRH) agonistákkal.

A daganatellenes kemoterápia egyik leggyakoribb toxicitása a petefészekműködés akár végleges leállása. Most igazolták, hogy a kemioterápia mellé adott goserelinnel megőrizhetők a petefészek funkciók. 

Az ösztrogénszint csökkenése nem csak a menstruácius ciklusok idején, hanem a perimenopauzában és posztmenopauzában is fejfájást okozhat.