A vérben keringő tumor DNS elemzésén alapuló új technológia segítségével nyomon követhető a szolid tumorok relapszusa.

A satri-cel CAR-T terápia előrehaladott gyomorrákban kétszeresére növelte az egyébként igen rövid progressziómentes túlélést.

Az örökletes hematológiai malignitásokat (HHM) genetikai heterogenitás, csökkent penetrancia és változó expresszivitás jellemzi. Bár egy-egy gén érintettsége ritka, a csíravonal-eltérések becslések szerint a hematológiai malignitások 5–10%-ában lehetnek jelen. Fiatal életkorban történő diagnózis, pozitív családi anamnézis vagy több malignus megbetegedés (beleértve a citotoxikus kezelések után fellépő mieloid neopláziákat) esetén az örökletes háttér valószínűbb, az örökletes esetek részaránya eléri a 13–21%-ot. A csíravonal-fókuszú tumoranalízis az örökletesség lehetőségét klinikai gyanújelek nélkül is felvetheti. Átfogó génpanelek vagy teljesexom-szekvenálás alkalmazása a csíravonali kóroki variánsok detektálási arányát akár 20% fölé is emelheti. HHM esetében a perifériás vérből vagy csontvelőből vett minták genetikai profilja mind a szomatikus, mind a csíravonali variánsokat tartalmazhatja. A csíravonal-eredet megerősítéséhez tehát a hematopoetikus sejtektől mentes minták (például hajhagyma vagy fibroblaszttenyészet) szükségesek. A HHM azonosítása jelentős klinikai következményekkel járhat, különösen az allogén őssejt-transzplantáció időzítése, a donor választása, illetve kondicionálás és utánkövetés szempontjából. A genetikai szűrés és tanácsadás alapvető fontosságú a prediszpozícióval rendelkező betegek és családtagjaik interdiszciplináris gondozásában.

Magy Onkol 69:61–72, 2025

Az új technikával szolid tumorok ellen is hatékony T-sejtes terápiák fejleszthetők.

A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.

Az immunonkológiai kezelések számos daganatos betegség esetében forradalmasították a terápiás lehetőségeket. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményeinek viszonylag gyors klinikai transzlációja lehetővé tette a mára széles körben elterjedt immunellenőrzőpont-gátló terápiákat. A daganatellenes immunitást moduláló citokinkezelések mellett komoly előrelépések történtek az adoptív sejtes terápiákban is, különös tekintettel a tumort infiltráló limfociták (TIL) expanzióját és visszajuttatását biztosító lehetőségekre. A genetikailag módosított T-sejtek terápiás vizsgálata a hematológiai malignitások esetében előrehaladottabb, ugyanakkor több vizsgálat irányul alkalmazhatóságára szolid tumorok esetében is. A tumorellenes immunválaszt meghatározó neoantigének jelenléte izgalmas lehetőséget biztosíthat a velük történő vakcinálásra, ami a daganatellenes immunitás potencírozásával járulhat hozzá a terápia optimalizálásához. Jelen összefoglalónkban a teljesség igénye nélkül igyekszünk bemutatni az immunonkológiai kezelések sokféleségét mind a jelenleg alkalmazott, mind a kutatásokban vizsgált lehetőségekre kitérve.

Kínai kutatók a szolid tumorokat felismerő, azokba behatoló, és tevékenységüket a tumorok belsejében kifejtő CAR-T sejteket hoztak létre.

A hematológus szakorvosok munká­jának döntő részét a lymphoid és a myeloid rendszer betegségeinek gyó­gyításával való foglalatosság teszi ki. E te­vékenység az elmúlt két évtized terápiás vívmányainak köszönhetően sokkal ered­ményesebbé vált, ennek megfelelően ma már számos hematológiai betegségben a morbiditás és mortalitás fő tényezője nem a (komplett remisszióban lévő, kontrollált) hematológiai alapbetegség, hanem a kar­diovaszkuláris és a másodlagos daganatos megbetegedések. Ennek megfelelően ma már az orvoslás valamennyi szakágában felbukkanhatnak ezek a hematológiai be­tegek, „különlegességük” folytán gyakran terápiás nehézséget jelentenek. Jelen szim­póziumunknak is az a célja, hogy minden érdeklődőnek tájékozódó bepillantást nyújtson a terület fejlődésébe, az új gyógy­szerek és terápiás eljárások sajátosságai­ba, mellékhatásprofiljukba. 

Egy új kutatás szerint a schizophrenia miatt hosszadalmas clozapin kezelés alatt álló betegeknél kis mértékben, de szignifikánsan emelkedik a hematológiai malignitások kockázata.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.