Az SLE sok szervet érintő, ritka autoimmun betegség. A különböző időben és súlyossági formában megjelenő tünetek okán e krónikus betegek tartós gondozást és kezelést igényelnek. Magyarországon kb. 3–5000 rendszere­sen gondozott SLE-s beteg van, azonban a tényleges prevalencia ennél jóval magasabb lehet. Az SLE-t elsősorban a betegség korai felismerésében és terápiájában nagy tapasztalattal rendelkező reumatológus/immunológus szakorvosok diagnosztizálják és kezelik, de a betegek rutinellátásában a gondozó családorvosnak és a társszakmák szakrendelésein dolgozó kol­légáknak is kiemelkedő szerepe van.

A fázis III TULIP 2 vizsgálat eredményei szerint az anifrolumab teljesítette az elsődleges végpontként meghatározott betegségaktivitás-csökkenést szisztémás lupus erythematosusban (SLE).

A terhességi magasvérnyomásban javasolt gyógyszerek azonos hatásúak és egyaránt biztonságosak.

Az immunrendszer fő feladata a szervezetbe kerülő idegen fehérjék, antigé­nek, fertőző ágensek elleni harc, de a szervezeten belül kialakuló daganatos folyamatok elleni küzdelemben is fontos szerepe van. Az immunrendszer reagál a környezeti fizikai (hő, ultraibolya sugárzás, radioaktivitás) és kémiai ágensekre (dohányzás, környezetszennyezés, gyógyszerek) is. Ezek az ágen­sek stimulálhatják a működést (túlérzékenységi reakciók, autoimmunitás), vagy gátolhatják azt (fokozott hajlam a rákra vagy fertőzésekre). Ezekkel a jelenségekkel foglalkozik az immuntoxikológia.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

Az angiotenzinreceptort és a neprilizint egyidejűleg gátló LCZ696 eredménye­sebbnek bizonyult az önmagában adott ACE-inhibitornál a halálozás és a szív­elégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvétel megelőzésében. Az Euró­pai Kardiológus Kongresszuson Barcelonában is közzétett adatok meggyőző bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a kétfajta hatásmechanizmus krónikus szív­elégtelenségben többet ér a puszta RAAS-gátlásnál.

New England Journal of Medicine, 2014. szeptember

Egyes adatok szerint bizonyos értágító vérnyomáscsökkentő szerek növelhetik a makuladegeneráció veszélyét, de az adatok alapján túl korai lenne e szereket “perbe fogni”.

A járóbetegek között gyakori a rosszul kontrollált hypertonia. Ha a beteg vérnyomása veszélyes mértékben emelkedett (a szisztolés vérnyomás a 180 Hgmm-t vagy a diasztolés vérnyomás a 110 Hgmm-t eléri, illetve meghaladja), el kell különítenünk a hypertoniás krízist a súlyos tünetmentes hypertoniától (amikor a vérnyomás veszélyes mértékben, de célszervkárosodás jelei és tünetei nélkül emelkedett).