A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

A csontvelőben kialakuló (általában csontáttétekkel társuló) metasztázisok és a másodlagosan bekövetkező disszeminált intravaszkuláris koaguláció szolid tumoros betegeken is előfordulnak. Esetünkben Gleason 4+5 = 9/10 differenciáltságú, multiplex csontáttétekkel járó prosztata-adenocarcinomában igazoltuk kialakulását. Az onkoteam javaslatára adott abirateron-acetáttal és prednizolonnal, valamint a csontanyagcserére ható szerekkel a betegség stagnálását és az alvadási paraméterek rendeződését értük el, ami arra utal, hogy válogatott esetekben eredményes lehet az androgén-bioszintézis szelektív gátlása.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az Oncotype Dx gén-expressziós próba segítségével azonosíthatók azok a korai, hormonérzékeny emlőrákban szenvedő hölgyek, aki prognózisát javítja az endokrin kezelést kiegészítő kemoterápia.

A hormonreceptor-pozitív, ERBB2-negatív, nyirokcsomó-negatív emlő­rákos betegeken végzett TAILORx vizsgálat nagy rekurrenciakockázatú részcsoportjaira irányuló újabb elemzés alátámasztja, hogy az adjuváns kemoterápia alkalmazásáról célszerű az Oncotype DX nevű 21-génes teszt segítségével dönteni.

Valószínűleg nem növeli az emlőrák kockázatát a menopauzában lévő nők csökkent nemi vágyának kezelésére használt tesztoszterontapasz.

Egy most megjelent tanulmány szerint a korai emlőrákban szenvedő nőbetegek jelentős részének nem szükséges adjuváns kemoterápiát adni.

A tavalyi évben legnagyobb forgalmat elért 10 onkológiai gyógyszer listáját a Genetic Engineering & Biotechnology News közölte 2018. január 15.-én online megjelent cikkében.

A HR+/HER2– előrehaladott emlőrákok kezelésében a klasszikus endokrin ágensek, a tamoxifen, az aromatázgátlók és a fulvesztrant hosszú ideig monoterápiában kerültek alkalmazásra. A klinikai kutatások az elmúlt időszakban olyan, endokrin terápiák és más célzott kezelések kombinációit jelentő hatásosabb terápiák kifejlesztésére irányultak, melyekkel késleltetni lehet a hormonrezisztencia kialakulását, vagy vissza lehet állítani a tumor hormonérzékenységét, és ezáltal növelni lehet a hormonterápiák hatásosságát. A szelektív típusú CDK4/6-gátlók kifejlesztése, és ezek első képviselőjének, a palbociclibnek a bevezetése fontos előrelépést jelent a HR+/HER2-előrehaladott emlőrákok kezelésében. Ma már magas szintű evidenciák alapján kerülhet alkalmazásra a palbociclib és letrozol kombinációja a hormonérzékeny emlőrákok kezelésében, vagy a palbociclib fulvesztranttal együtt adva endokrin terápiára rezisztens tumorok esetében. A palbociclib és hormonterápia kombinációi hatásos és jól tolerálható kezelések. A cikk a palbociclib és endokrin terápiák kombinációinak a HR+/HER2– előrehaladott emlőrák terápiájában betöltött szerepét foglalja össze. Magy Onkol 61:167–173, 2017

Kulcsszavak: emlőrák, endokrin terápia, CDK4/6-gátló, palbociclib