Okozhat-e emlőrákot a tesztoszterontapasz?
Valószínűleg nem növeli az emlőrák kockázatát a menopauzában lévő nők csökkent nemi vágyának kezelésére használt tesztoszterontapasz.
Egy új tanulmány szerint a posztmenopauzális nőkben jelentkező hipoaktív nemi vágy (csökkent libidó) kezelésére használható a transzdermális tesztoszteron, mert nem mutat összefüggést az emlőrákkal. Megbízható adatok hiányában azonban feltétlenül szükséges az elővigyázatosság – különösen hormonérzékeny emlőrákban szenvedő nők esetén.
A gél, vagy tapasz formában kapható tesztoszteront az Egyesült Királyságban gyakran használják posztmenopauzális nők csökkent nemi vágy-zavara (HSDD, hypoactive sexual desire disorder) esetén, de off-label alkalmazzák súlyos menopauzális tünetek enyhítésére is. A tesztoszteron és az emlőrák összefüggésének tisztázása céljából dr. Ritika Gera (London Breast Institute, Princess Grace Hospital)és munkatársai több mint 200 tanulmányt néztek át, de a betegek összetétele igen heterogén volt egy meta-analízis számára, ezért következtetéseiket három fontos vizsgálat alapján vonták le.
Az első vizsgálat során kizárólag műtéti menopauzában lévő asszonyokat követtek 4 évig. A 641 nő transzdermális tesztoszteront, vagy ösztrogén utókezelést kapott (Nachtigall). A lényeges mellékhatások aránya nem emelkedett, bár előfordult három emlőrák, de ez nem különbözött a betegek életkora szerint elvárható gyakoriságtól. A második vizsgálatban, a randomizált, placebóval ellenőrzött ADORE-vizsgálatban 272 természetes módon posztmenopauzába került asszonyt vontak be, akik heti kétszer 300 µg transzdermnális tesztoszteront, vagy placebót kaptak HSDD miatt 6 hónapon keresztül. Körükben nem fordult elő emlőrák, szívinfarktus, vagy haláleset (Panay). A harmadik, 2008-ban megjelent vizsgálatban 814 posztmenopauzális nőnél azt tapasztalták, hogy a napi 150 és 300 µg tapasz hatására a libidó növekedett a placebo kezelésben részesülő hölgyek nemi vágyához képest: 4 hét alatt 2,1 „megfelelő” nemi aktust éltek meg a placebo melletti 0,7-tel szemben (Davis). Négy emlőrákot jegyeztek fel a tesztoszteron csoportban, ebből az egyik a vizsgálat kezdete után 4 hónappal jelent meg, míg egy másik esetben az emlődaganat tünetei már vizsgálat kezdete előtt is fennálltak. A harmadik beteg esetén családi kockázat volt: a beteg nővérénél volt magas az emlőrák kockázata, míg a negyedik megbetegedés 104 hónapig tartó napi 300 µg használat után jelent meg. A placebo csoportban nem volt emlőrák. Nem kívánatos szőrnövekedés a kezeltek több mint 30%-ában mutatkozott.
Utóbbi megfigyelés (négy emlőrák a tesztoszteron-csoportban, egy sem a placebo csoportban) enyhe figyelmeztető jel – mondta Dr. Kefah Mokbel, a tanulmány szenior szerzője. Bár a tesztoszteron és a prosztatarák összefüggését ezernyi tanulmány elemezte, meglepő, hogy milyen kevés vizsgálat született a posztmenopauzális tesztoszteronpótlással kapcsolatban. Ezek leginkább HSDD-ben vizsgálták a tesztoszteron szerepét, holott az egyéb posztmenopauzális tünetekben (fáradtság, álmatlanság, hangulati zavarok) is hatásos lehet. A transzdermális tesztoszteron-használat biztonságosságát komolyabb vizsgálatokban kellene igazolni, vagy cáfolni. A szerzők a következő ajánlást teszik az ilyen vizsgálatok megtervezéshez:
- Nem alkalmas a vizsgáltban való részvételre, aki előzetesen szisztémás ösztrogén -, vagy ösztrogén/progesztin kezelés kapott az utolsó 3 hónapban, vagy tesztoszteron implantátuma van.
- Meg kell fontolni az emlőrák kockázati faktorok súlyossági fokát (pl. BMI, vagy etnikum), és ezek ismeretében kell randomizálni a résztvevőket placebóra, vagy különböző dózisú transzdermális tesztoszteronra.
- Legalább 1 évig követni kell a résztvevőket, de az emlőrák előfordulását még több évig kell monitorozni.
- Az emlőrákot a standard módszerekkel kell igazolni.
- Mammográfiát kell végezni a vizsgálat indulásakor (bármilyen gyanú esetén nem tanácsos a vizsgálatba vonás) és a vizsgálat végén is.
- Pap-kenetet kell venni a kiinduláskor (bármilyen gyanú esetén nem tanácsos a vizsgálatba vonás).
- A vizsgálatban többféle dózisban kell a tesztoszteront (és placebót) adni.
- A résztvevőket ki kell kérdezni nemi vágyukról és aktivitásukról is.
További tapasztalatokra van szükség annak megítélésére, hogy hormon-érzékeny emlőrákban adható-e a tesztoszteron. Adása tripla-negatív emlőrákban viszont egészen biztosan óvatosságot igényel, mivel androgén-receptort expresszálhat.
Hazánkban transzdermális tesztoszteron kezelésre a Testim 50mg gél és az Androgel 16,2 mg/g és 50mg gél áll rendelkezésre, indikációjuk szerint kizárólag felnőtt férfiak különböző tüneteket okozó hipogonadizmusának kezelésére.
Forrás:
3. Gynecological Endocrinology
4. Climacteric
