A legtöbb korai emlőrákban nincs szükség kemoterápiára
Egy most megjelent tanulmány szerint a korai emlőrákban szenvedő nőbetegek jelentős részének nem szükséges adjuváns kemoterápiát adni.
Az összes emlőrák kb. fele hormonreceptor pozitív, HER2 negatív és hónalj-negatív, de a betegek 30%-ában 10 éven belül mégis gyógyíthatatlan, áttétes betegség jelenik meg. A kiújulások arányát az adjuváns kemoterápia valóban csökkenti, de az abszolút haszon csak minimális (3-5%). Tehát „számos nőbeteget túlkezelünk, pedig az endokrin kezelés megfelelő lenne”. Az Oncotype DX (Genomic Health) a kereskedelemben hozzáférhető génexpressziós próba, melynek segítségével a emlőrákos szövettani minták 21-tumor gén-expressziós vizsgálata révén a hormonérzékeny emlőrák kiújulási valószínűsége (RC, Recurrence Score) becsülhető. A 0-tól 100-ig terjedő tartományban a magasabb érték (pl. 26, egyesek szerint 39 fölött) értelemszerűen a kiújulás nagyobb kockázatát jelzi, ilyenkor kemoterápia javasolt. Alacsony (pl. 0-10) érték esetén csak nagyon kevés az esély a távoli áttét-képződésre (10 év alatt mintegy 2%), amit nem befolyásol az adjuváns kemoterápia, ilyenkor tehát célszerűbb adását kihagyni. Az azonban nem volt világos, hogy az említett két szélső érték közötti tartományban (kb. a vizsgált betegek kétharmadánál) csökkenti-e az adjuváns kemoterápia a kiújulásokat? Ennek kiderítéséra tervezték az új vizsgálatot.
Az emlőrák terápiájában végzett eddigi legnagyobb adjuváns vizsgálat a Trial Assigning IndividuaLized Options for Treatment (TAILORx) eredményeit az ASCO plenáris ülésén adták elő, és egyidejűleg a New England Journal of Medicine-ben is megjelent. Szakértők szerint az vizsgálat eredményei meg fogják változtatni a klinikai gyakorlatot. Amennyiben az Oncotype Dx próba bevezetésre kerül a klinikai rutinban, akkor a betegek kb. 70%-ánál el lehet hagyni (vagy korlátozni lehet) a kemoterápiát, és meg lehet a betegeknek azt a 30%-át határozni, ahol valóban várható a kemoterápiás kezelés sikere.
Összességében 10.273 hormonreceptor pozitív, HER2 negatív, hónalji nyirokcsomó negatív emlőrákos beteget választottak be, 6711 beteg tartozott az Oncotype Dx teszt alapján diagnosztizált, kérdéses középső csoportba (11-25 közötti RC értékek). Nekik vagy egyedüli endokrin kezelést, vagy endokrin kezelést plusz kemoterápiát adtak adjuváns céllal. 90 hónapos átlagos követés után 836 esetben jelentkezett invazív daganatos kiújulás, második daganat, vagy elhalálozás. Ezek között 338 (40,4%) az eredeti emlőben megjelenő daganat, 199 esetben (az összes 23,8%-a) távoli áttét volt. Az egyedüli endokrin terápia nem csökkentette kevésbé (noninferior) az invazív kiújulást, a második tumor megjelenését, vagy a halálozást, mint a kombinált terápia (HR 1,08 95%CI 0,94-1,24, P=0,26). Ugyanígy noninferior volt (nem volt gyengébb) a távoli kiújulás-mentességig eltelt tünetmentes időszak (HR 1,10, p=0,48), a távoli és a helyi kiújulásig eltelt tünetmentes idő (HR 1,11, P=0,33), és a teljes túlélés tekintetében (HR 0,99, p=0,89). A két csoport között azonos volt a 9 éves betegségmentes túlélés (DFS, 83,3% vs 84,3%), a távoli kiújulások aránya (94,5% vs 95,0%), valamint a teljes túlélés (OS,93,9% vs 93,8%). Nem találtak olyan alcsoportot, akiknél a kemoterápia előnyös lett volna, viszont az életkor és a kiújulás valószínűségét jelző recurrence score némi összefüggése látszott: az RC=50 alatti betegeknél a kemoterápia egy kevés haszonnal mégis járt: 16-20 RC között 2%-kal, 21-25 RC között 7%-kal kevesebb volt a távoli kiújulás. Emiatt a kis különbség miatt néhány asszony a kemoterápia mellett dönt.
Dr. Charles L. Shapiro (Icahn School of Medicine at Mount Sinai New York City) hangsúlyozta, hogy a vizsgálat „jelentősen megváltoztatja a gyakorlatot”. Csak a nagykockázatú betegeknek kell kemoterápiát adni, a receptor-pozitív, HER2-negatív, node-negatív betegek 70%-ának viszont nem szükséges. Fontos kideríteni, az eredményeket lehet-e a node-pozitív betegekre is extrapolálni.
Forrás:
