Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte az időskori makuladegeneráció és diabéteszes makulaödéma kezelésére szolgáló Vabysmo (faricimab) készítményt.

A DERMIS 1 és a DERMIS 2 vizsgálatokban a krónikus plakkos pikkelysömörben szenvedő betegek 42%-ánál jelentkezett javulás.

Tisztázatlan etiológiájú krónikus pancreatitisben fontos a genetikai vizs­gálat a hasnyálmirigyrák kockázatának tisztázása céljából. Gyulladásos bélbetegségben a genetikai vizsgálat mono- vagy oligogénes örökletes té­nyezőket deríthet fel és célzott kezelést tehet lehetővé. Bizonyos genetikai faktorok elősegítik a metabolikus szindróma, illetve a zsírmáj kialakulását és súlyosbodását. Zsírmáj esetén ma még nem végeznek rutinszerűen ge­netikai vizsgálatokat, de a jövőben szerepe lehet a géndiagnosztikának a rizikóbecslés és a hepatocelluláris carcinoma követése terén.

Egy nagy esetszámú vizsgálat szerint a stresszel összefüggő zavarok növelhetik a kardiovaszkuláris betegeségek kockázatát, különösen a diagnózis utáni első évben.

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

A genetikus és epigenetikus információ integrálásával feltárhatjuk a kapcsolatot a genom, a pre- és posztnatális környezet és a betegségkockázat között.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

A magányosság-járvány mentális és fizikai egészségre gyakorolt pusztító hatása felér az elhízás és a dohányzás által okozott károkkal, azonban nem az a magányos, akinek kevés kapcsolata van.

Tomasetti és Vogelstein nagy feltűnést keltett, 2015-ös Science-közlemé­nyének leegyszerűsített üzenete szerint a humán daganatos betegségek legnagyobb része mögött nincs más, mint a vak véletlen – környezeti és/ vagy örökletes okok helyett. Az eredeti tézis úgy hangzott, hogy az egyes ráktípusok kialakulásának kockázatában talált különbségek 65%-ban a szöveti őssejtek osztódásainak számával függenek össze. Friss cikkükben a szerzők 69 ország incidenciaadataival támasztják alá az eredetileg csak USA-beli statisztikákból levezetett állításukat.

Science, 2017. március

BEVEZETÉS Bár a korai kezdetű emlőrák viszonylag ritka, a 40 évesnél fiatalabb nők körében a rákos megbetegedés leggyakoribb okát jelenti, incidenciája 4,5%, továbbá a rákos halálozás leggyakoribb oka is ebben az életkori csoportban. A 25–39 éves korosztályban az áttétes emlőrák incidenciája 1976 és 2009 között majdnem megduplázódott (1,53/100 000-ről 2,9/100 000-re nőtt).