A kemoterápia hatására nemcsak a rákos sejtek, de a tumort ellátó erek endothelsejtjei is átalakulnak, és a gyulladásos változások miatt a kezeltek 64%-ában a tumor malignusabb formája alakul ki.

A klórambucil-obinutuzumab kombinált kemoterápiás kezeléssel szembeni összehasonlító vizsgálatban jó eredményeket mutatott az AstraZeneca krónikus limfocitás leukémia elleni készítménye, a Calquence (acalabrutinib).

A neoadjuváns kezelés hatékonyságának és biztonságosságának javításához segíthet annak felfedezése, hogy az emlőrák kemoterápiája ritka esetekben miként segítheti a metasztázisok kialakulását.

Bevezetés
A myeloma gyógyítása felé vezető úton számos nehézséggel kell szembenéznünk, így a validált MRD-meghatározási módszer hiányával is. A definitív gyógyulást tartós MRD-negativitás előzi meg, melyhez szükséges a személyre szabott kezelés.

A genetikus és epigenetikus információ integrálásával feltárhatjuk a kapcsolatot a genom, a pre- és posztnatális környezet és a betegségkockázat között.

A krónikus limfocitás leukémia (CLL) a fejlett országokban a leggyakoribb érett B-sejtes non-Hodgkin-limfóma. Az újgenerációs szekvenálás megjelenésével az elmúlt években exponenciálisan növekedtek ismereteink a betegség kialakulásáról és progressziójáról. A teljes genom és exom vizsgálata során nagyfokú betegek közötti genetikai heterogenitás igazolódott. A legkülönbözőbb jelátviteli utakhoz tartozó CLL driver géneket azonosítottak, melyeknek prognosztikai és terápiás szerepük lehet. Csupán néhány gént írtak le, melyek az esetek legalább 15-20%-ában hordoztak mutációt, viszont számos alacsony frekvenciával mutálódott gént és nagyfokú betegen belüli genetikai heterogenitást figyeltek meg. A terápiaindukált klonális evolúció jelenségét is kimutatták a betegség lefolyása során, ami szerepet játszhat a kemorezisztencia kialakulásában. A CLL genetikai alapjainak alaposabb megismerésével lehetőség nyílik a betegek pontosabb rizikóbecslésére és az új terápiás lehetőségek hatékonyabb alkalmazására. Magyar Onkológia 60:118–125, 2016

Kulcsszavak: krónikus limfocitás leukémia, újgenerációs szekvenálás, driver mutációk, klonális evolúció

Vizsgálataink célja a foszfatidilinozitol-3-kináz/AKT (PI3K/AKT) növekedési jelátviteli útvonal genomikai paramétereinek összehasonlítása volt különböző emlődaganat-típusokban. A PI3K/AKT jelátviteli útvonal gyakran mutat fokozott aktivitást emlődaganatokban a PI3K-aktiváció vagy a proteinfoszfatáz és tenzin homológ (PTEN) inaktiválódása következményeként, így a szignálútban szereplő gének aktiválása/inaktiválása meghatározó szerepet játszik a kemorezisztencia (tamoxifen, trastuzumab) kialakulásában is. Ezért célul tűztük ki a PTEN-vesztés mechanizmusainak és a PI3K katalitikus alegysége (PIK3CA) „forrópont”-mutációinak meghatározását, mivel ezek az adatok a terápiás érzékenység előrejelzését teszik lehetővé. Új terápiás célpontok meghatározására PTEN-deficiens MCF10A sejtvonalat használtunk. Vizsgálatainkban 69 primer emlőtumorban határoztuk meg a PTEN-mRNS-szintet, a PTEN- és PIK3CA-mutációkat, valamint a PTEN-allélvesztést és promoter-hipermetilációt. PTEN-hiányos és PTEN-t expresszáló izogenikus MCF10A emlőráksejtvonalak mRNS-expressziós mintázatát oligonukleotid microarray segítségével hasonlítottuk össze, PD166866 FGFR1-inhibitorral szembeni érzékenységüket citotoxicitási assay-vel vizsgáltuk. Eredményeink szerint a tripla-negatív (TN) daganatok mintegy 68%-ában, míg az ER+/PR+ és HER2+ tumorok 45%-ában következetett be a PI3K/AKT út fokozott aktivitása. A TN és HER2+ daganatokra a PTEN gén funkcióvesztése jellemző. Az ER+/PR+ daganatokban vagy a PTEN-inaktiváció, vagy a PI3K-aktiválódás figyelhető meg. A HER2+ daganatok egy csoportjában a PTEN-inaktiváció és a PI3K-aktiváció együttesen fordul elő. A PTEN-hiányos MCF10A emlőráksejtvonalban fokozott expressziót mutattak a fibroblaszt növekedési faktor 2 (FGF2)/FGFR1 jelútvonal egyes tagjai. Feltételezzük, hogy a PTEN hiánya felerősíti az autokrin FGF-szignalizációt, mely fokozza a sejtproliferációt. Az FGF2 és FGFR1 ígéretes terápiás célpont lehet a PTEN-negatív emlődaganatokban. Magyar Onkológia 59:346–351, 2015

Kulcsszavak: PI3K/AKT szignálút, PTEN, terápiás rezisztencia, célzott terápia, FGFR1

A myeloma multiplex (MM) a B-limfociták időskorban nem ritka malignus betegsége. A kiújuló, progrediáló vagy refrakter MM új betegellátási elveit az illetékes német munkacsoport 2003 és 2013 között publikált kutatások alapján dolgozta ki. A 75 évesnél fiatalabb, jó általános állapotú betegeket általában nagy dózisú kemoterápiában és autológ őssejt-transzplantációban kell részesíteni. 

Az epigenetika a génexpressziót a DNS szekvenciájának megváltozása nélkül szabályozó mechanizmusokkal foglalkozik. Tárgykörébe tartozik a DNS-metiláció, a hisztonmodifikáció és a kis, nem kódoló RNS-ek csoportja. A DNS-metiláció a génexpresszió repressziójához vezet. A hisztonmodifikáció a módosítás típusától és az érintett oldallánctól függően a transzkripció aktivációját és gátlását egyaránt eredményezheti. E szabályozó mechanizmusok zavarai igazoltan szerepet játszanak a leukémia kialakulásában. A leukémia különböző altípusaiban a DNS-metilációs mintázat, a hisztonkód és a mikro-RNS expressziós szintek jellegzetes eltéréseit figyelték meg, melyek jelentősége lehetséges klinikai alkalmazásukban rejlik. A terápiás eredmények javításához a prognosztikai klasszifikációs rendszer pontosítása szükséges. Az epigenetikai eltérések segítségével egy adott prognosztikai csoporton belül további alcsoportok elkülönítése válhat lehetségessé. A DNS metilációs mintázatában, a hisztonkódban, illetve a mikro-RNS-ek expressziós szintjében bekövetkező változások sok esetben korrelálnak az alkalmazott terápia eredményességével, bizonyos esetekben pedig segítséget nyújthatnak a kemorezisztencia előrejelzésében vagy a kemoterápiát követően a minimális reziduális betegség felismerésében. A kromatin szerkezetét befolyásoló, az epigenetikai módosításokért felelős enzimek potenciális terápiás célpontokként szolgálhatnak. Előzetes eredmények szerint az epigenetikai terápia különböző típusai egymással és a konvencionális kemoterápiával egyaránt sikeresen kombinálhatók lehetnek a jövőben a leukémia terápiájában. Magyar Onkológia 58:99–107, 2014

Kulcsszavak: epigenetika, leukémia, DNS-metiláció, hisztonmodifikáció, prognózis

Bevezetés
A felnőttkori T-sejtes leukaemia/lymphoma (ATL) a lymphoid szövet agresszív proliferatív kórképe, amely az I. típusú humán lymphotrop vírussal (HTLV-I) társult. Az ATL általában HTLV-I endémiás területeken fordul elő, például Japánban, a Karib-térségben, Közép- és Dél Amerikában, Afrika trópusi régióiban, Romániában, illetve Irán északi területein.