A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

Egy új tanulmány szerint a világjárvány túlélése miatti stressz még a SARS-CoV-2-vel nem fertőzötteknél is gyulladást okozhat az agyban.

A 2015-ös diagnosztikus kritériumrendszernek köszönhetően több neuromyelitis optica spektrum betegségben szenvedő beteget tudtunk diagnosztizálni és idejekorán kezelni, javítva a betegség kimenetelét. Az aquaporin-4 ellenanyag felfedezése után az anti-MOG-ellenanyag-pozitív esetek tovább árnyalták a képet.

Mérvadó becslések szerint a cukorbetegség és előállapotainak mintegy 50%-os emelkedésével számolhatunk. Régóta tudjuk, hogy a pajzsmi­rigyhormonok nagy hatással vannak a glükózhomeosztázisra. Bernardo Alberto Houssay argentin fiziológus 1947-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte az agyalapi mirigy hormonjainak a szénhidrát-anyagcserében játszott szerepét. Azóta kiderült, hogy ennek az egyen­súlynak a megbomlása mind hypothyreosisban, mind hyperthyreosisban glükózintoleranciához vezethet.

Apajzsmiriggyel kapcsolatos patoló­giás eltérések sorában előkelő he­lyet foglal el a göbök ellátásának kérdése. Minden országban a lakosság 6–8%-ának pajzsmirigyében lehet tapintható göböt észlelni, de ha korszerű ultrahangkészü­lékkel vizsgáljuk az embereket, akkor ez a szám akár 50%-ra is felmehet. Az alap­kérdés mindig az, hogy az adott göb malignus-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű ember részletes vizsgá­lata nem megoldható, ezért valamilyen al­goritmus alapján kell szelektálni. Egy göb esetében a diagnosztika aranystandardja a vékonytű-aspirációs citológia. Igen ám, de ennyi göböt nem lehet megbiopsziázni. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem lehet nagy biztonsággal megmonda­ni, hogy melyik göb gyanús malignitásra. Ezért a göb felismerése és a biopszia közé kell egy olyan szűrővizsgálat, amely nagy valószínűséggel előrejelzi, hogy melyik göb esetében áll fenn a malignitás alapos gyanúja, azaz melyikből érdemes mintát venni citológiai vizsgálatra.

A granulosa-sejtek által termelt anti-Müller hormon (AMH) a petefészek-aktivitás prediktora. Polycystás ovarium szindrómában megszaporodik az antrális folliculusok száma, melynek következtében a keringő AMH szintje az egészséges személyeknél mérhető érték fölé emelkedik. Pozitív korreláció igazolódott az inzulinrezisztencia és a szérum AMH-szintje között, ami arra utal, hogy az inzulin hatással van az AMH-szintézisre, ennek pontos háttere azonban még feltárásra vár.

A polycystás ovarium szindróma a menstruációs zavarok, petefészek-diszfunkció és meddőség leggyakoribb oka, mely a reproduktív korú nők akár 15%-át is érintheti. A kórkép etiopatológiája nem teljes körűen tisztázott, de a genetikai háttér mellett valószínűleg szerepet játszanak kialakulásában a gesztációs környezet körülményei és életmódbeli tényezők is.

A hagyományos MR-vizsgálat továbbra is központi szereppel bír a sclerosis multiplexes betegek korai diagnosztikájában és követésében egyaránt. A fehérállományi eltérések mellett a szürkeállomány érintettsége is nyilvánvalóvá vált, beleértve a kortikális léziókat, valamint az atrófiát. A fejlettebb MR-szekvenciák, mint a magnetizációs transzfer (MTI, magnetization transfer imaging), a diffúziós tenzor képalkotás (DTI, diffusion tensor imaging), az MR-spektroszkópia érzékenyebben ábrázolják az épnek látszó fehérállomány és a szürkeállomány eltéréseit.

A Magyarországi Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazók Egyesületének (MÉKISZ) ötrészes cikksorozata a gyártók és forgalmazók szemszögéből mutatja be az étrend-kiegészítők helyét a gyógyulást, betegségmegelőzést, egészségmegőrzést támogató termékek között. A sorozat negyedik része azt vizsgálja, hogyan lehet összeegyeztetni az étrend-kiegészítők szedését a gyógyszeres kezelésekkel.

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) egyik jellegzetessége a krónikus anovuláció. Az esetek többségében enyhe fokú endokrin zavar áll fenn. A szekunder amenorrhoeában szenvedő nők 75%-a kielégíti a PCOS diagnosztikai kritériumait. A PCOS-ben szenvedő nőknél a menstruációs ciklus kevésbé súlyos rendellenességei is előfordulhatnak. 1980-ban nyert bizonyítást, hogy a PCOS hyperinsulinaemiával társul, ezt követően vált világossá, hogy a szindrómát jelentős metabolikus és reproduktív komorbiditások kísérik. A fenti összefüggés feltárása vezetett el az inzulin és a gonádműködések közötti korreláció igazolásához.