Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) súlyosbodásában komoly szerepet játszanak a légúti fertőzések, ám nem rendelkezünk átfogó adatokkal arról, hogy ki­alakulásuk kockázatát a jelenlegi terápiás módszerek hogyan befolyásolják. Egy friss szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a legtöbb IPF-kezelés nem volt hatással a légúti fertőzés rizikójának alakulására. A placebóhoz képest csak az everolimusz- és a trimetoprim/szulfametoxazol terápia nyo­mán csökkentek szignifikánsan a légúti fertőzések egyes vizsgálatokban, míg az antifibrotikus szerek hatása között nem volt lényeges különbség erre vonatkozóan.

Az eddigi vizsgálatok szerint a az amiloidot célzó monoklonális antitestterápia nem javítja az Alzheimer-kóros betegek állapotát, a klinikailag jelentős előnyök hiánya továbbá jelentős ártalmakkal társul.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a diffúz nagy B-sejtes limfóma kezelésére szolgáló Polivy (polatuzumab vedotin) készítményt.

A daratumumab (DarzalexTM) az első, myeloma multiplexben adható célzott terápia. A mielómasejteken kifejeződő CD38 elleni IgG1 kappa monoklonális antitest alkalmazását többek között az USA-ban és az EU-ban is jóváhagy­ták. A cikk témája a szer monoterápiás alkalmazása az Európai Unióban.

Drugs Ther Perspect, 2016. szeptember