Monoklonális antitestek Alzheimer-kórban

Az Alzheimer-kór kezelésére szolgáló, amiloidot célzó antitestek klinikailag értelmezhető előnyöket nem tudtak felmutatni. A kezeléseket a károsodások, különösen a képalkotó vizsgálatokban azonosított agyvérzés (a károsodáshoz szükséges szám [NNH] = 13), aggasztó kockázata kíséri. Az eddig kimutatott kockázat és az előnyök egyensúlya nem indokolja e költséges gyógyszerek alkalmazását (több mint 20 000 USD évente).

A randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintésének és metaanalízisének szerzői arra keresték a választ, hogy az Alzheimer-kór kezelésében az amiloidot célzó monoklonális antitest-gyógyszerek klinikailag értelmezhető, betegorientált előnyökkel vagy ártalmakkal járnak.

A szerzők 23 202 résztvevő adatait tartalmazó 19 randomizált placebokontrollált tanulmányt vettek górcső alá. A bevonási kritériumok közé tartozott, hogy a betegek kognitív károsodással, bármilyen súlyosságú Alzheimer-kórral vagy az Alzheimer-kór magas kockázatával rendelkező felnőttek legyenek és legyenek megbízható adatok a betegség kimeneteléről a kezelés során.

A szerzők kizárták azokat a vizsgálatokat vagy vizsgálati karokat, amelyek az amerikai gyógyszerhatóság által jóváhagyottnál alacsonyabb dózisokat alkalmaztak. Valamennyi vizsgálat az ipar által finanszírozott placebokontrollos vizsgálat volt. A legtöbb vizsgálatban enyhe kognitív károsodásban vagy enyhe vagy közepesen súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegek vettek részt.

Az érdeklődésre számot tartó eredmények jól meghatározott minimális, klinikailag fontos különbségek voltak a többféle kognitív pontozási eszköz bármelyikével mért eredményekben, illetve a kezelés lehetséges ártalmaiban. A metaanalízisbe bevont vizsgálatokban alkalmazott gyógyszerek a következők voltak: szolanezumab, aducanumab (Aduhelm), lecanemab (Leqembi), donanemab és bapineuzumab. Figyelemre méltó, hogy kizárólag placebóval történt összehasonlítás történt, más gyógyszerekkel végzett fej-fej melletti vizsgálatokat nem találtak.

Az összefoglaló elemzés azt mutatta, hogy a placebóval szembeni javulás csekély volt (standardizált átlagos különbség = -0,07; 95% CI, -0,10-0,04). Bár azonosítottak néhány statisztikailag szignifikáns előnyt, egyik sem közelítette meg a minimálisan klinikailag jelentős különbség küszöbértékét. A kezelés és a kontrollcsoportok között nem volt általános különbség a teljes halálozás tekintetében, bár a bapineuzumab növekedéssel járt (relatív kockázat [RR] = 1,76; 95% CI, 1,03-3,00; NNH = 102). A leggyakrabban jelentett ártalmak az amiloiddal kapcsolatos képalkotási rendellenességek (ARIA) voltak: ARIA-ödéma (RR az átfogó elemzésben = 10,3; 95%-os CI, 7,4-14,3; NNH = 9), tüneti ARIA-ödéma (RR a három jelentett gyógyszer esetében = 24,3; 95%-os CI, 9,9-59,9; NNH = 86) és ARIA-vérzés (RR = 1,74; 95%-os CI, 1,2-2,4; NNH = 13) voltak.

Forrás:

Ebell MH, Barry HC, Baduni K, et al. Clinically important benefits and harms of monoclonal antibodies targeting amyloid for the treatment of Alzheimer disease: a systematic review and meta-analysis. Ann Fam Med. 2024;22(1):50-62.