A CONTAIN randomizált elrendezésű, placebokontrollált vizsgálatban el­sősorban arra keresték a választ, hogy az azelasztint tartalmazó orrspray rendszeres alkalmazása csökkenti-e a SARS-CoV-2-fertőzések kockázatát.

Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.

Cél: Az immunellenőrzőpont-gátlók (immune checkpoint inhibitor, ICI) által indukált, ritka, de súlyos kardiális mel­lékhatások közül elsősorban az immunmediált miokarditisz klinikai megjelenésének, diagnosztikájának és terápiájának összefoglalása, valamint egy esetünk bemutatása.

Módszerek: A szakirodalom áttekintése és a klinikai ta­pasztalatok alapján ismertetjük az ICI-indukált miokarditisz patofiziológiáját, diagnosztikai lépéseit, valamint a kezelési lehetőségeket.

Eredmények: A miokarditisz mortalitása magas, diagnózisa nehéz, mivel a tünetek nem specifikusak, és a laboratóriumi, képalkotó, illetve invazív vizsgálatok szenzitivitása eltérő. A korai diagnózisfelállítást követően a nagy dózisú szteroid­terápia jelentősen javíthatja a túlélést.

Következtetések: Az ICI-kezelések terjedésével párhuzamo­san a súlyos kardiotoxikus mellékhatások felismerése és kezelése multidiszciplináris megközelítést és gyors beavat­kozást igényel. További prospektív vizsgálatok szükségesek egységes terápiás irányelvek kialakításához.

Magy Onkol 69:514-518, 2025

Monoklonális antitest alapú készítmény kínálhat világszerte használható megoldást a veszettség posztexpozíciós kezelésében.

Mutációrezisztens védekezési módszernek tűnik egy nem-neutralizáló antitestek kombinációján alapuló oltóanyag.

Japán kutatók szerint az ARDS kezelésében a bazofil–IL-4–neutrofil útvonal megcélzása hatékony eszköz lehet.

A fázis II. klinikai vizsgálatok szerint az ibezapolsztát nemcsak hatékony, de szelektivitása miatt a bélflóra egyensúlyát sem borítja fel.

A malignus hipertermia autoszomális domináns módon öröklődő betegség, melynek lényege a szervezet inhalációs anesztetikumokra és depolarizáló izomrelaxánsra adott rapid testhőmérséklet-emelkedéssel jellemezhető hipermetabolikus válasza. Ezen vegyületek mindennapos használatban vannak műtétek, invazív beavatkozások során, így fontos ismernünk a pá­ciens esetleges genetikai hajlamát a kórkép iránt. Diagnosztizálása során a Larach és munkatársai által javasolt klinikai skála kritériumait használjuk. A konzervatív kezelési lehetőségek mellett elérhető hatékony, megbízható gyógyszeres terápia is. A dantrolen alkalmazása óta a malignus hipertermia mortalitása 80%-ról 10% alá csökkent, a halálozási arány 5% alatti, köszön­hetően az intenzív terápia fejlődésének, az intraoperatív monitorozásnak és a megfelelő gyógyszeres kezelésnek.

A korai emlőrák gyógyításában továbbra is a sebészi kezelés a leghatékonyabb módszer. Az emlőmegtartás és az onkoplasztikai elvek alkalmazása általánosan elfogadottá vált, az axilla sebészi kezelésében az őrszemnyirokcsomó-biopszia az elsődleges, és az axilláris blokkdisszekció (ABD) indiká­ciója tovább szűkült. Az egyre szélesebb körben alkalmazott neoadjuváns onkológiai kezelés új kihívások elé állította a sebészetet. Az emlőrák mortalitásának csökkentésében fontos szerepet játszik a minőségbiztosítás kiterjesztése, az emlősebészeti képzés erősítése és a centralizáció felgyorsí­tása dedikált emlőrák-diagnosztikai és -terápiás központok létrehozásával. Az alábbiakban a V. Emlőrák Konszenzus Konferencia tartalmára épülve, a legfrissebb nemzetközi tanulmányokat és szakértői javaslatokat figyelembe véve foglaljuk össze az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásainkat.

Magy Onkol 69:276-295, 2025