A rezisztens hipertónia nem betegség, hanem egy indikátor, amelyet arra kell használni, hogy azonosítsuk a magas kardiovaszkuláris kocká­zatú betegeket. A rezisztens hipertónia előfordulási gyakoriságát nehéz számszerűsíteni, de a reális becslések szerint a teljes hipertóniás populá­ció körülbelül 5%-át érintheti. A renin-angiotenzin rendszert gátló szer + kalcium-antagonista + vízhajtó alapú hármas gyógyszeres kombináción alapuló terápia hatékonyságának növelése az első lépés a rezisztens hiper­tónia kezelésében. Ennek egyik kulcsa a vízhajtókezelés optimalizálása. A negyedik szer kérdése is fontos, jelenleg a mineralokortikoid-receptor-antagonista a preferált, de opciót jelentenek a bisoprolol, a doxazosin és centrálisan ható szerek is. Az ajánlások kiegészítő kezelési lehetőségként a renális denervációt is javasolják.

Az édesítőszerek élelmiszerekben való felhasználása tudományos alapon kialakított szabályok szerint történhet, mégpedig csak olyan esetekben, amikor a felhasználás technológiailag indokolt, és a fogyasztó érdekét szol­gálja, ahhoz az élelmiszerhez és olyan mennyiségben, amelyre engedély van.

A sófogyasztás biológiai szükséglet, az élettani folyamatok elválaszthatatlan része, viszont a túlzott sóbevitel magas vérnyomást okoz. A magas vérnyomás emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések számát és az ebből származó morbiditást. 

Az akut ellátásban alapvető beavatkozás a folyadékpótlás, melynek mód­szertana jelentős paradigmaváltáson megy keresztül. A töltöttségi volumen monitorozása – szűk határai miatt – sürgősségi feladat. A „damage control” alapelvre építve adható válasz a mikor, mit, mennyit, hogyan és meddig kérdésekre.

Az átlagosnál több mesterséges édesítőszert fogyasztó egyéneknél 8 év múltán a daganatos megbetegedések kockázatának 13%-os növekedését figyelték meg egy francia vizsgálatban.

Egy közelmúltbeli metaanalízis új evidenciaként támogatja a krónikus vesebetegség (CKD) ellátásának klinikai gyakorlatát, nyomatékosítva, hogy a fehérjemegvonásos diétát kiegészítő ketoanalógok kulcsszerepet játszanak a CKD progressziójának lassításában. A kedvező hatás kifejezettebb, ha az eGFR >18 ml/min/1,73 m², javasolt tehát a ketoanalóg-szupplementáció korai bevezetése, amely így számottevően javíthatja a CKD-betegek életkilátásait.

A krónikus székrekedés kezelése nehéz, mivel a folyamatos hashajtó­szedés megszokáshoz vezet, a drasztikus hashajtás megviseli a beteget, hypokalaemiát okozhat súlyos szívritmuszavarral. Fontos, hogy az étrend laxatív, rostdús legyen, és enyhébb székletlazító készítményekkel kell ele­inte próbálkozni: ilyenek a laktulóz, útifűmaghéj, macrogol, laxatív kúpok, egyéb rosttartalmú laxatív készítmények. Ha erősebb hashajtók alkalma­zására van szükség, fontos figyelembe venni a gyógyszerkölcsönhatásokat és a lehetséges mellékhatásokat is.

Egy randomizált, klinikai vizsgálat eredményei szerint a strukturált diéta és testmozgás már 4 hónap alatt is csökkenti a rezisztens magas vérnyomásban szenvedő felnőttek vérnyomását.

Egy új klinikai vizsgálat szerint a 70 éves, vagy idősebb nőbetegeknél és a 20 és 49 év közötti hipertóniás férfibetegeknél a vérnyomáscsökkentő szerek használata ellenére nagyobb valószínűséggel fordul elő a szabályozatlan vérnyomás.

A Nutrients folyóiratban megjelent review a magnéziumhiány és a stressz „ördögi kör” koncepcióját járja körül a legújabb eredmények ismertetésével.