A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

Napjainkban világszerte egyre több beteg esik áldozatául a fej-nyaki régiót érintő malignus tumoroknak. A fej-nyaki daganatok incidenciája globálisan 2008-ban 263 ezer új eset volt, a legnagyobb arányban Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerika trópusi területein, Franciaország északi részén, illetve Magyarországon fordult elő.
Hazánkban a maxillofacialis területet érintő malignomák a tüdő és colorectalis daganatokat követően a harmadik leggyakoribb daganattípust jelentik, a hazai incidencia mintegy 2500 eset volt 2008-ban, mely azonban az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat (2010-ben 2292 eset). Az Egyesült Államokban 2008-ban 35 000 esetben alakult ki orális vagy oropharyngealis carcinoma, közülük mintegy 7500 beteg halt meg ebben a betegségben. Indiában a férfiak között a leggyakoribb daganatos megbetegedés, nőknél a harmadik leggyakoribb. A fej-nyaki daganatok a mortalitás szempontjából világszerte a hatodik helyen állnak.

A UC Davis kutatói jelentős különbségeket mutattak ki az oropharyngealis rákok sugárkezelésre adott válaszában attól függően, hogy megtalálható-e bennük a humán papillomavírus (HPV) vagy sem.

Egy 49 éves férfi a mellkasa közepén növekvő tumor miatt jelentkezett vizsgálatra. Az elváltozás körülbelül egy évvel korábban jelent meg, s a növekedése az utóbbi 6 8 hónapban felgyorsult. Némi diszkomfortérzést okozott, de heveny fájdalmat vagy viszketést nem. A beteg gyulladásra utaló jelre, például bőrpírra, melegségre vagy váladékozásra nem emlékezett, és úgy nyilatkozott, hogy a testén sehol máshol nem jelentkezett hasonló elváltozás. A beteg anamnézisében – napi egy csomag cigaretta elszívását és hétvégenként hat doboz sör elfogyasztását kivéve – említésre méltó adat nem szerepelt. Gyógyszert nem szedett, és nem volt allergiás.

A sarjadzógombás fertőzések sokszor ártalmatlanok, de szisztémás betegség állhat a hátterükben: a candidiasis pl. diabetes mellitust vagy immunhiányos állapotot jelezhet.  

Célkitűzés
A p16 fehérje és humán papillomavírus (HPV, human papillomavirus) prognosztikai jelentőségét kívántuk meghatározni egy III. fázisú radiokemoterápiás vizsgálatban részt vevő, oropharyngealis carcinomában szenvedő betegeknél.

Betegek és módszerek
A III. és IV. stádiumú fej-nyak táji laphámsejtes carcinomában szenvedő betegeket véletlenszerűen soroltuk be az egyidejűleg végzett sugárterápia + cisplatin kombinációs kezelés mellett tirapazaminnal is kezelt, illetve nem kezelt csoportok egyikébe. A jelen alvizsgálatban csak az oropharyngealis rákban szenvedő betegeket vizsgáltuk. A p16 fehérjét immunhisztokémiával, a HPV-t in situ hibridizációval és polimeráz láncreakcióval mutattuk ki.

Eredmények
A p16-vizsgálat céljára szövettani metszet a 465-ből 206 beteg esetében állt rendelkezésre. Közülük 185-öt lehetett az elemzésbe bevonni, a p16 és a HPV jelenléte 172 betegnél volt értékelhető. A 185 betegből 106 beteg (57%) bizonyult p16-pozitívnak, a p16 és HPV értékelésére alkalmas mintával rendelkező 102 beteg közül 88 beteg (86%) volt egyben HPV-pozitívis. A p16-pozitív betegek alacsonyabb T- és magasabb N-kategóriába tartoztak, illetve jobb volt az Eastern Cooperative Oncology Group (ECOG) szerinti általános állapotuk. A p16-pozitív daganatok esetén a p16-negatív daganatokhoz képest jobb volt a 2 éves teljes túlélés (91%vs. 74%; kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,36; 95% CI, 0,17–0,74; p = 0,004), valamint a terápiával szembeni rezisztencia nélküli túlélés (87% vs. 72%; HR, 0,39; 95% CI, 0,20–0,74;p = 0,003). A p16 jelenléte a többváltozós elemzés alapján szignifikáns prognosztikai faktornak bizonyult (HR, 0,45; 95% CI, 0,21–0,96; p = 0,04). A p16-pozitív betegeknél kisebb volt a lokoregionális terápiával szembeni rezisztencia és az egyéb okok miatt bekövetkező halálozás aránya is. A tirapazaminnal kezelt csoportban a p16-negatív betegeknél tendenciaszerûenjobb volt a lokoregionális daganatkontroll (HR, 0,33; 95% CI, 0,09–1,24; p = 0,13).

Következtetés
A HPV-hez társuló oropharyngealis rák külön klinikai entitás, melynek prognózisa cisplatin-alapú radiokemoterápiás kezelés esetén kedvezőbb a HPV-negatív oropharyngealis rákhoz képest.

A humán papillomavírusnak (HPV, human papillomavirus) az oropharyngealis carcinomák (OPC, oropharyngeal cancer) kimenetelében szerepet játszó prognosztikai jelentőségére vonatkozó ismeretek különböző, az egy-egy intézetre korlátozódó, illetve kooperációs vizsgálatoknak köszönhetően gyorsan bővülnek. Mit kezdjünk ezzel az információval, és hogyan tudjuk azt a napi terápiás gyakorlatban alkalmazni? Az a felismerés, hogy a HPV-fertőzés a fej-nyaki rákok (HNC, head and neck cancer) egyik altípusában az OPC szempontjából kockázati tényezőnek számít, arra késztette az onkológus kutatókat, hogy újraértékeljék a klinikai vizsgálatok eredményeit és a jelenlegi prognosztikai tényezőket. Különböző demográfiai jellemzőkkel rendelkező betegeknél kimutatták, hogy a különböző kockázati tényezők és változó kimenetelek mellett jelentkező HPV-pozitív OPC a HPV-negatív OPC-től biológiailag elérő entitás.

Más együttműködő munkacsoportok adataival összhangban, Rischin és munkatársai is arról számoltak be, hogyp16-pozitív daganat esetén a p16-negatív daganathoz képest jobb a betegek kétéves teljes túlélése, a terápiás kudarctól mentes túlélés, valamint a lokoregionális daganatkontroll. A lokálisan kiterjedt HNC esetében standard, nem sebészeti kezelést alkalmazó klinikai vizsgálat (melyben szájüregi rákban, illetve az oropharynx, larynx és a hypopharynx területét érintő betegségben szenvedő betegek vettek rész) olyan betegeket hasonlított össze, akik 70 Gy kumulatív sugárdózissal végzett besugárzásban részesültek, emellett az 1., 4 és 7. hételső napján 100 mg/m2 cisplatint kaptak, melyet a betegek egy részénél hipoxia-sejtszenzitizáló tirapazaminnal is kiegészítettek. Ahogyan korábban beszámoltak róla, a tirapazaminadása nem gyakorolt klinikailag kedvező hatást a három végpontra. Mindazonáltal a csak az OPC-alcsoportban vizsgálva, a p16-státustól függő különbségeket észleltek a túlélésben. A korábban Ang és munkatársai által végzett vizsgálathoz hasonlóan (mely véletlen besorolásos, III. fázisú vizsgálat [RTOG 0129] volt az akcelerált radiokemoterápia és a standard radiokemoterápia alkalmasságának összehasonlítására), nem volt szignifikáns különbség a távoli metasztázis tekintetében; a p16-pozitív daganatok jobb kimenetelének hátterében a jobb lokoregionális daganatkontroll állt.