A HPV-pozitív száj-garatüregi rákok sugárérzékenysége

A The Laryngoscope Journal című lapban nyilvánosságra hozott megállapítások egyénre szabott radioterápiás sémák kialakításához vezethetnek, így a HPV-vel összefüggő daganatok kezelése rövidebb és potenciálisan kevésbé toxikus lehet.

A HPV-fertőzéssel összefüggő oropharyngealis rákok előfordulási gyakorisága az utóbbi években folyamatosan emelkedik, főként a férfiak körében. Ezzel egyidejűleg a más okokra (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás) visszavezethető száj-garatüregi rákok aránya csökken.

A UC Davis vizsgálatában, melyet Allen Chen, a radioonkológiai részleg docense vezetett, azt vizsgálták, milyen tumorcsökkenés érhető el sugárkezeléssel oropharyngealis rákban szenvedő betegek egyébként hasonló két csoportjában: a HPV-pozitív és HPV-negatív csoportban. A vizsgálatban részt vevő HPV-fertőzött betegek egyike sem dohányzott, így nem állt fenn a betegség másik fontos kockázati tényezője.

A kutatócsoport a képalkotó módszerrel vezérelt radioterápiához (IGRT, image-guided radiation therapy) szükséges CT-felvételek, valamint endoszkóp segítségével háromdimenziós képeket készített a daganatról, majd nyomon követték a kezelés kapcsán bekövetkezett változásokat. Azt találták, hogy a besugárzás megkezdését követő első két hétben a daganat makroszkópos volumene a HPV-pozitív esetekben 33 százalékkal, míg a HPV-negatív esetekben mindössze 10 százalékkal csökkent.

Chen úgy értékeli eredményeiket, hogy a HPV-pozitív betegek gyorsabb és erőteljesebb választ adtak a radioterápiára, ami megerősíti azt, amit a klinikusok már évek óta feltételeztek.

„A HPV-fertőzéssel összefüggő tumorok térfogata a szemünk előtt csökkent – mondja dr. Chen. – Nagyon hálás dolog, amikor már a kezelés nagyon korai szakaszában arról számolhatunk be betegeinknek, hogy daganatuk ilyen gyorsan megkisebbedik. A betegek többsége nagy megkönnyebbüléssel fogadja a jó hírt.”

A gyors ütemű tumorregresszió azonban nem folytatódik a radioterápia második hetét követően is, és a héthetes terápiás séma végére a daganat megkisebbedése összességében nem különbözik jelentősen a két csoportban.

„A HPV-pozitív tumoroknál megfigyelt drámai mértékű korai válasz azonban erősen arra utal, hogy e daganatok biológiai szempontból eltérően viselkednek, és önálló betegségként közelíthetők meg” – hangsúlyozza a kutatás vezetője.

Az eredmények például azt jelzik, hogy a HPV-pozitív daganatok kezelésének nem feltétlenül kell annyira intenzívnek lennie, hogy hatásos legyen – mondja Chen, és kiemeli, hogy a rövidebb terápiás séma potenciálisan csökkentheti a besugárzásból adódó mellékhatásokat (pl. torokfájás, szájszárazság, ízérzés kiesése, nyelészavar) is. „Valószínű, hogy a jövőben egyénre szabott terápiát lehet biztosítani a tumorban jelen lévő biomarkerek alapján, és a HPV potenciálisan ilyen biomarker lehet – mondja dr. Chen. − Egyre inkább bizonyítottnak látszik, hogy a sugárterápiával kezelt HPV-pozitív tumorok túlélése hosszabb, gyógyulási aránya pedig nagyobb. Az NCI szerint a HPV-pozitív betegek 88 százaléka a kezelés után két évvel még életben van, szemben a HPV-negatív betegek körében regisztrált 66 százalékos aránnyal.”

„A jelenlegi agresszív kezeléssel a HPV-pozitív daganatoknál elért impresszionáló eredményeket látva komoly viták tárgyát képezi, hogy miként lehet a terápia intenzitását oly módon csökkenteni, hogy a mostani gyógyulási arányok ne csökkentjenek” – hangsúlyozza dr. Chen.

Chen és munkatársai a közelmúltban HPV-pozitív oropharyngealis rákban szenvedő betegek bevonásával vizsgálatot indítottak, melyben azt kívánják tanulmányozni, hogy a besugárzás 7 hétről 5 vagy 6 hétre csökkentése miként befolyásolja a kimenetelt a kezdeti kemoterápiára adott válasz függvényében. A UC Davisben lefolytatandó vizsgálatba nemrégiben kezdték toborozni a résztvevőket.

„Miért tennénk ki a beteget 7 hetes sugárkezelésnek, ha az 5 hetes kezelés is éppen olyan hatásos? Ha a megfelelően megválasztott betegeket megkíméljük ettől a többletdózistól, akkor ez alkalmas lehet a jelentős toxikus hatások kiküszöbölésére és mind rövid, mind hosszú távon javulhat az életminőség” – magyarázza a kutatás vezetője.

A mostani klinikai vizsgálatban vér- és tumormintákat gyűjtöttek az orophagyngealis rákban szenvedő beteg kezelése során, így a kutatók megbízható párhuzamot tudtak vonni a tumorminták, illetve a radioterápiára adott válaszok között.

A száj-garatüregi tumorok előfordulásának elmúlt években tapasztalható növekedése már-már „járványszerű”, ami részben az emelkedő HPV-prevalenciának tudható be. Az Egyesült Államok statisztikája szerint a jelenleg diagnosztizált oropharyngealis tumorok több mint fele a HPV-16-hoz kapcsolódik (NCI-adat).

„Vizsgálatunk egyik célkitűzése, hogy adatokkal szolgáljon e betegek optimális kezelésének kialakításához” – mondja a vizsgálat vezetője.

A UC Davis kutatói arra is választ keresnek, mi az oka annak, hogy a HPV-pozitív daganatok eltérő módon reagálnak a sugárhatásra. Feltételezésük szerint a HPV idegen antigénnel „jelöli meg” a tumorsejteket, ami immunválaszt vált ki.

„A HPV oly módon változtatja a gazdasejtként szolgáló tumorsejtet, hogy az virális antigént expresszál a felszínén, melynek nyomán a beteg immunvédekezése beindul és felveszi a harcot a daganattal szemben – magyarázza a kutatásvezető. – Azt reméljük, hogy ha sikerül azonosítanunk, mely molekuláris utak up-, illetve down-regulálódnak a radioterápia alatt, akkor sikerül rájönnünk arra is, hogy a HPV-pozitív száj-garatüregi rákok miért érzékenyebbek a besugárzás iránt. Ennek hatalmas jelentősége lehet nemcsak az oropharyngealis rákok, hanem más daganattípusok elleni küzdelemben is.”