Egérkísérletekben azt találták, hogy a cukor megbontja a mikrobiomot és az immunműködést, ami metabolikus eltérésekhez vezet.

A krónikus székrekedés kezelése nehéz, mivel a folyamatos hashajtó­szedés megszokáshoz vezet, a drasztikus hashajtás megviseli a beteget, hypokalaemiát okozhat súlyos szívritmuszavarral. Fontos, hogy az étrend laxatív, rostdús legyen, és enyhébb székletlazító készítményekkel kell ele­inte próbálkozni: ilyenek a laktulóz, útifűmaghéj, macrogol, laxatív kúpok, egyéb rosttartalmú laxatív készítmények. Ha erősebb hashajtók alkalma­zására van szükség, fontos figyelembe venni a gyógyszerkölcsönhatásokat és a lehetséges mellékhatásokat is.

A bélmikrobióta születéstől együtt fejlődik a gazdaszervezettel, és komplex kölcsönhatásban van vele. Összetétele az élet folyamán változik. Hároméves kortól a két domináns törzs (Firmicutes / Bacteroidetes) arányának emelke­dését tekintették korábban az obesitas markerének. Későbbi vizsgálatok alapján az arány megváltozása helyett a két baktériumtörzsön belül az elhí­zásért felelős egyes nemzetségek túlburjánzását gondolják oki tényezőnek.

Egy most közzétett kutatás szerint a probiotikumok, illetve a prebiotikumok és probiotikumok kombinációja hozzájárulhat a depresszió tüneteinek enyhítéséhez.

Ahhoz képest, hogy elfogadjuk a mikrobiom szerteágazó befolyását az életünk legalapvetőbb területeire, meglepően könnyelműen nyúlunk az e folyamatok befolyásolását célzó terápiákhoz. 

A táplálkozás kihat a bélbaktériumokra: elősegíti azoknak a baktériumfa­joknak a szaporodását, amelyek képesek metabolizálni a bélben rendel­kezésükre álló tápanyagokat. Megfordítva, a bélbaktériumok hozzájárul­nak az emésztés optimalizálásához, növelik az energiabevitelt. Döntően a táplálék összetétele határozza meg a bél mikrobiomjának összetételét, működését és diverzitását. Végeredményben a bélmikrobiom optimalizál­ja a táplálékból való energia- és szubsztráttermelést. Ez jótékony hatású lehet, ha alultápláltság veszélye áll fenn, de káros következményekkel jár túltápláltság és elhízás esetén.

Az utóbbi években a mikrobiom kutatása virágzó kutatási területté fejlő­dött. A legkülönbözőbb, eddig kevéssé tisztázott mikrobiom–gazdaszer­vezet kölcsönhatások, úgy tűnik, nagyon fontos szerepet játszanak sokféle betegség kialakulásában. Ez a cikk azt foglalja össze, hogy mit tudunk és mit gyanítunk minderről, és kitér arra is, hogy mikor és hogyan fejti ki hatását a fekális mikrobiomtranszfer.

A humán mikrobióta az em­ber testfelszínén, nyálkahártyáin és szer­veiben jelen lévő mikroorganizmusok összessége. Jelentős részét a különböző baktériumok alkotják, de a gombák, víru­sok és egyéb mikroorganizmusok is hoz­zájárulnak a mikrobióta rendkívüli sokfé­leségéhez. Tekintettel arra, hogy ezeknek a mikroorganizmusoknak az azonosítása és jellemzése elsősorban a génjeik alap­ján történik, a mikrobióta szinonimájaként a mikrobiom elnevezés is használatos.

Hosszú évek kutatásainak és klinikai tapasztalatának köszönhetően a csecsemőtáplálásban ma már olyan tápszereket alkalmazhatunk, amelyek az anyatejhez hasonló módon próbálják az újszülöttek, fiatal csecsemők számára biztosítani az optimális növekedéshez és immunvédekezéshez szükséges tápanyagokat. Ma már olyan összetevők vannak jelen a tápszerekben, amelyek jelentős szerepet játszanak a gyermek bélmikroflórájának és immunrendszerének kialakításában.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.