A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A menstruáció mintázata az általános egészségi állapot indikátora lehet. A primer vagy szekunder amenorrhoea lehetséges okai: a kifolyási trak­tus rendellenességei, primer petefészek-elégtelenség, a hypothalamus–hypophysis tengely zavarai, egyéb endokrin kórállapotok, idült beteg­ségek következményei, fiziológiás vagy indukált amenorrhoea. Minden beteg számára fel kell ajánlani terhességi teszt mellett a szérum FSH-, LH-, prolaktin- és TSH-szintjének mérését. Primer petefészek-elégtelenségben hormonpótlás, fogamzásgátlás vagy meddőségi kezelés válhat szükséges­sé. A funkcionális hipotalamikus amenorrhoea evészavarra és csontritkulás­ra hívhatja fel a figyelmet. Polycystás ovarium szindróma eseteiben szűrés és kezelés szükséges a metabolikus zavar enyhítésére és az endometriumrák kockázatának mérséklésére.

A korán elkezdett ösztrogénpótlás lassítja a carotisok posztmenopauzális szubklinikus arteriosclerosisát.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

Az endokrin hipertóniák – közülük is elsősorban a primer aldoszteronizmus – előfordulására gyakrabban számíthatunk a korábban feltételezettnél a hi­pertóniás betegek között. Egyes betegcsoportokban célzott szűrővizsgála­tok végzése, az érintettek kiemelése fontos feladat, hiszen az ilyen betegek kardiovaszkuláris kockázata fokozott, ami azonban a célzott terápiával megfelelően csökkenthető.

A mellékvese-incidentalómák klinikusi szemlélete az elmúlt évtizedekben több alkalommal átformálódott az új klinikai tanulmányok eredményei és a nemzetközi ajánlások fényében. A mellékvese-térfoglalások jelentős része hormonálisan inaktív, zsírgazdag kéregadenóma, amely egyszeri kivizsgá­lást követően további klinikai, endokrinológiai vagy radiológiai ellenőrzést nem igényel. A közlemény az aktuális európai ajánlást követve praktikus vezérfonalat kíván adni a mellékvese-incidentalómák menedzseléséhez.

Egy metaanalízis szerint hüvelyi progeszteronkezeléssel csökkenthető a koraszülés, illetve az újszülöttkori szövődmények és halálozás kockázata ikerterhesség illetve megrövidült méhnyak esetén.

Évente 15 millió újszülött jön a világra koraszülöttként, ami évente 1,1 millió halálesetért felelős, nem is szólva a megszámlálhatatlan túlélőt érintő rövid és hosszú távú rokkantságért. A fejlett országokban a koraszülés a leggyakoribb halálok az 5 évesnél fiatalabb korosztályban, összességében véve pedig csak a tüdőgyulladás előzi meg a halálokok gyakorisági sorrendjében. Kevés diagnosztikai teszt áll rendelkezésünkre annak eldöntésére, hogy várhatóan melyik terhesség végződik majd koraszüléssel. A koraszülés az esetek többségében (kétharmadában) spontán következik be, és nagy az ismétlődés kockázata; a kórelőzményben szereplő spontán koraszülés a következő spontán koraszülés legerősebb kockázati tényezője. Cikkünk célja, hogy különböző klinikai szituációkban áttekintse a koraszülés prevenciójában alkalmazott méhnyakhossz- (CL, cervical length) mérés javallatait.

Régóta tudjuk, hogy a peri- és posztmenopauzális hormonkezelés kedvezőtlenül befolyásolja a tromboembóliás és az emlőrákkockázatot. A cikk áttekinti a biztonságosság követelményének leginkább megfelelő indiká­ciókat, készítményeket és adagolási módokat. 

A mai társadalomra a tudatos családtervezés jellemző, ami azt foglalja ma­gában, hogy a nem kívánt terhességet különféle módszerekkel igyekeznek megelőzni. A társadalom és a nők elvárásai a fogamzásgátló módszerrel szemben sok szemponttól függenek, így a földrajzi helytől, kulturális hát­tértől, iskolázottságtól, anyagi lehetőségektől. Egy skandináv országban élő nő pl. sokkal inkább elfogad egy olyan módszert, amely a menstruáció akár teljes elmaradásával jár, mint egy ugyanolyan korú, társadalmi státu­szú olasz nő. Manapság egyre inkább előtérbe kerülnek azok az adagolási módok, amelyek nem igényelnek napi odafigyelést, ezzel is igazodva a nők egyre feszítettebb élettempójához.