Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Három cikk szerzői is az vizsgálják, hogy milyen szerepe legyen a testtömegindexnek (BMI) aaz elhízás meghatározásában, és helyes-e az elhízás betegségként való meghatározása.

Az SMA a figyelem középpontjába került az elmúlt években a genetikai hát­terének feltárása, a genetikai alapú terápiás lehetőségek és az újszülöttkori szűrés bevezetése következtében, melyek új távlatokat nyitottak és új ki­hívásokat is hoztak az SMA gondozásában részt vevők, a társszakmák és a háziorvosok számára is. Az SMA ellátásában a terápiás eredmény maxima­lizálása csak a személyre szabott, komplex gondozással biztosítható, mely multidiszciplináris ellátást és holisztikus szemléletet igényel.

Az agydaganatos betegek ellátása során a szupportáció és a palliáció egyénre szabott módon, adekvát kommuniká­cióval kísérten, multidiszciplináris környezetben valósul meg. Az agydaganatos betegek vonatkozásában a betegség progressziójának, illetve a kezelések szövődményeinek kö­vetkeztében előálló tünetterhelés kifejezetten nagyfokú és sokrétű. A betegek korszerű szemléletben végzett szupportív ellátása kiterjed a testi és pszichoszociális problémák célzott kezelésére, és magában foglalja az integrált palliációt is. A palliatív ellátás minél korábbi bevezetése és alkalmazása az életminőség jelentős leromlása okán agydaganatos be­tegek körében célszerű és ajánlott. A súlyos betegekkel való mindennapos foglalkozás a kezelők és a gondozók számára is érzelmi megterhelődést jelent, a kiégés kockázatát hordozza. A szakszemélyzet és a családtagok támogatása, valamint az adekvát kommunikáció kérdéskörei szintén a szupportív ellátás szemléletének tárgykörébe tartoznak. Magy Onkol 68:77-85, 2024

Gyorsan és elvonási tünetek nélkül hat súlyos depresszióban a pszilocibin egyszeri adagolása egy fázis II. vizsgálat eredményei szerint.

A szerző szakirodalmi adatok alapján áttekinti az antipszichotikumok al­kalmazásának kockázatait terhességben. Minden várandós pszichiátriai betegnél gondosan mérlegelni kell a farmakoterápia előnyeit és hátrányait, valamint az antipszichotikumok elhagyásával járó relapszus következmé­nyeit. A kongenitális malformációkért, valamint a perinatális szövődménye­kért nemcsak a gyógyszerek, hanem a fennálló pszichiátriai zavar, a non-compliance, valamint az esetlegesen társuló szerabúzus is felelős lehet. A teljes körű tájékoztatásba a betegen kívül a közvetlen hozzátartozót is célszerű bevonni, ami elősegíti az optimális döntés meghozatalát.

Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

A depresszió és a diabetes mellitus komorbid megjelenése gyakori, azonban azok a háttérmechanizmusok, melyek a két kórállapot közötti kapcsolatot magyarázzák, nem pontosan ismertek. Mind a cukorbetegség, mind a de­presszió igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket. Irodalmi összefoglalásomban áttekin­tettem a lehetséges etiológiai kapcsolódási pontokat, különös tekintettel a biológiai hátterű összefüggésekre.

A Guillain–Barré-szindróma és variánsai heterogén, akut neurológiai betegségcsoport. Patomechanizmusuk összetett és nem egyértelműen tisztázott. A diagnózist a klinikai tünetek, az azokat megelőző infekció, a liquor-vizsgálat és az elektroneurográfia segítségével állapítjuk meg. A kezelésére alkalmas immunmodulánsok adását javasolt mielőbb elkezdeni; de adható még IVIG és plazmaferezis. A betegség korai felismerése és kezelése, valamint a szövődmények gyors észlelése és ellátása meghatá­rozza a hosszú távú kimenetelt.