A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

Az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére a csökkentett szénhidráttartalmú diéta és sport kombinációja jó választás egyébként egészséges egyéneknél. Bizonyítani kívántuk, hogy az 1-es típusú cukor­betegek fizikai aktivitása során az alacsony szénhidráttartalmú diéta az inzulinadagolás helyes megválasztásával biztonságos, és csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú szövődmények kialakulását. Adataink alátá­masztják, hogy az új típusú inzulinok, szöveti glükózszenzorok, valamint pumpák megjelenésének köszönhetően a feltételek adottak egy szaba­dabb, szövődménymentesebb élethez a T1DM-es betegek számára is.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

A Nemzeti Egészségügyi Program 2018–2030 szakpolitikai stratégiai ter­vezet a lakosság betegségterhének mérséklése érdekében a prevenciós törekvések első helyén a szív- és érrendszeri betegségeknek, a harmadik helyén pedig az anyagcsere-betegségeknek a megelőzését szerepelteti. Az e betegségek kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők és -állapo­tok már gyermek- és serdülőkorban észlelhetők, gyorsítják a metabolikus eltérések kialakulását és az atherogenesist, e hatások kivédése vagy csök­kentése a felnőttkori betegségek prevencióját szolgálja.

Fokozott oxidáció során módosul a HDL összetétele és funkciója, így a kar­diovaszkuláris prevencióban fontos szállító, antioxidáns és endotélsejteket befolyásoló képessége is. Ezzel magyarázható, hogy a jelentős HDL-szint-emelkedést elérő tanulmányokban nem csökkent szignifikánsan a kardiovasz­kuláris események száma. A 2016-os európai kardiovaszkuláris prevenciós ajánlás a HDL-t markernek tekinti, és nem terápiás célértéknek. Összefogla­lónkban bemutatjuk azokat a változásokat, amelyek a HDL összetételét mó­dosítva károsítják annak funkcióját. A HDL kardiovaszkuláris prevencióban játszott szerepét a HDL-szubfrakciók, valamint a HDL-efflux-kapacitás széles körű meghatározása teheti majd pontosabbá és megbízhatóbbá.

Az újabb kutatások megerősítik, hogy a methotrexat a reumatoid artritisz (RA) alapgyógyszere: betegségmódosító hatásán túl meghosszabbítja az RA ellen alkalmazott biológiai szerek hatásosságának időtartamát, és az RA-ra gyakorolt hatásától függetlenül csökkenti a betegek kardiovaszku­láris kockázatát.

A koenzim Q10 (KoQ10) antioxidáns és antiinflammatórikus hatásaival javítja a kardiovaszkuláris mortalitást és a szív funkcionális kapacitását. Valószí­nűleg ugyanezen hatásmechanizmus révén antiateroszklerotikus hatással is bír. A szerzők elsőként számolnak be a KoQ10 makrofágok lipidtartalmát csökkentő hatásáról és ezzel összefüggő ateroszklerotikus plakk mérséklő kapacitásáról. Egy másik közleményükben humán makrofágokon is bizonyít­ják a KoQ10-kezelés eredményességét. A KoQ10 hatása a sejtek metabolikus folyamatait szabályozó mikro-RNS-eken keresztül érvényesül. A KoQ10 egyre nagyobb teret kaphat a kardiovaszkuláris betegségek kezelésében.

Arterioscler Thromb Vasc Biol, 2014. szeptember

Egy nemzetközi kutatócsoport a Bonni Egyetemen végzett többéves kutatómunka eredményeként magyarázatot talált a HDL koleszterin gyulladásos immunválaszt csökkentő hatására. Az elhúzódó gyulladásos reakciók megakadályozásának kulcsa a makrofágokbeli ATF3 gén aktiválása.

Napjainkban több, egymással szoros kapcsolatban álló kórállapot – az elhízás, a dyslipidaemia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes mellitus – járványának lehetünk a szemtanúi. Egy nemrégiben közel egymillió beteg vett részvételével lefolytatott vizsgálat szerint a metabolikus szindróma (MetS) kétszeresére növeli a kardiovaszkuláris események és 1,5-szörösére a halálozás kockázatát.

A koleszterinészter transzfer protein (CETP) gátlószerei közül elsőként gyógyszerré fejlesztett torcetrapibot 2006-ban, nem sokkal célba érése előtt diszkvalifikálták. Túljut-e a III. fázisú akadályokon, átírhatja-e a lipidterápiás irányelveket az anacetrapib, az evacetrapib vagy a dalcetrapib? Akár beépülnek a CETP-gátlók a klinikai gyakorlatba, akár nem, ösztönzést nyújtanak ahhoz, hogy szakítsunk a HDL-koleszterin antiaterogén hatásának leegyszerűsített sémáival.