Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

Az egyre gyakoribb időskori epilepsziák diagnosztikájában és elkülönítő diagnosztikájában speciális klinikai szempontokat is figyelembe kell ven­nünk. Egyfelől az időskorban induló epilepsziák kóroktana eltér a fiatalko­riakétól: időskorban gyakoribbak a tüneti epilepsziák. Másfelől, az időskori epilepsziás rohamok sokszor nem járnak feltűnő motoros tünetekkel, a tu­datvesztéssel járó egyéb állapotoktól való megkülönböztetésük alapos kivizsgálást igényel. Az ilyen görcsrohamok diagnózisának legpontosabb eszköze a hosszú távú video-EEG-monitorozás. Ennek hiányában az EEG otthoni regisztrálása is hasznos lehet. A gyógyszerválasztásban nagy fi­gyelmet kell fordítani a társbetegségekre és a metabolikus eltérésekre.

Dr. Christoph Diener (University of Duisburg-Essen) 5 különböző ideggyógyászati indikációt érintő hat vizsgálatról számol be röviden.

Számos neurológiai betegség patológiájának lényege a neuroaxonális károsodás.

Hogyan különböztethetjük meg az elsődleges fejfájást a másodlagostól? Az alapellátásban ez a fejfájással kapcsolatos orvosi konzultációk alapvető kérdése. 

A háziorvosnak képesnek kell lennie arra, hogy elkülönítse a várandósság alatt gyakran előforduló kórállapotokat, felismerje a szülészeti és a sürgős nem szülészeti problémákra utaló jeleket. A nem szülészeti betegségek jelentős része az alapellátás körében is kivizsgálható és kezelhető. A lépcső­zetes megközelítés – melynek során rutinszerűen keressük az összes okra visszavezethető figyelmeztető jeleket és panaszokat, miközben számításba vesszük a becsült terhességi kort is – jó minőségű ellátást, valamint közös döntéshozatalt tesz lehetővé a családorvos és a várandós között.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) miatt kórházba került betegek gyakran orális alvadásgátló kezelés alatt állnak, többnyire pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett kialakuló emboliás események prevenciója céljából. Ilyen esetekben az intravénás thrombolysis (IVT) általánosságban ellenjavallt. mindazonáltal vannak olyan klinikai szituációk, melyekben az IVT alkalmazása mérlegelhető; amennyiben a beteg warfarinterápia alatt áll, az INR (international normalized ratio) értékének 1,7 alatt kell lennie. Az új orális alvadásgátlókat (NOAC, novel oral anticoagulant) szedő betegek esetében csak akkor javasolt IVT végzése, ha a beteg az utóbbi 48 órában biztosan nem vette be a gyógyszert, illetve az adott NOAC-ra vonatkozó laboratóriumi tesztek normális eredményt adnak. 

A Lancet Neurology-ban publikált igen érzékeny vérvizsgálattal kimutatható, ha az agy traumás sérülést szenvedett, és CT vizsgálatra van szükség. 

Az antikoagulációs kezelés okozta koponyaűri vérzések kockázatát jelezhetik előre az MRI vel fellelt agyszöveti mikrovérzések.

A 80 és 100 éves kor közötti, ischaemiás stroke-ot szenvedett, pitvarfibrilláló betegek körében az antikoagulánsok használata az életkor előrehaladtával csökkenő tendenciát mutat, holott az antikoaguláns kezelés ebben a korcsoportban is szignifikánsan kisebb stroke miatti és kisebb teljes mortalitást eredményez.

Stroke, 2017