Traumás agysérülést jelző biomarkerek
A Lancet Neurology-ban publikált igen érzékeny vérvizsgálattal kimutatható, ha az agy traumás sérülést szenvedett, és CT vizsgálatra van szükség.
Prof. Dr. Jeffrey Bazarian (Dept.of Emergency Medicine, University of Rochester Medical Center, New York) és munkatársai a sürgősségi osztályokra agyi sérülés gyanújával bekerült betegek vérének ubiquitin C-terminális hidroláz-L1-et (UCH-L1) és a glia fibrilláris savas fehérje (GFAP) szintje alapján ki tudták mutatni az akut agyi sérülés hiányát, amit a CT is megerősített.
Az USA-ban évente 2,5 millió traumás agysérüléses (TBI) beteg kerül a sürgősségi osztályokra, legtöbbjük agyrázkódással. A diagnózishoz a koponya CT is hozzátartozik, ami az USA évi kb. 20 millió koponya CT-vizsgálatának jelentős hányadát teszi ki. A sok-sok koponya CT a lehetséges mellékhatások (sugár-expozíció) mellett fölöslegesen terheli a sürgősségi osztályokat és apasztja az egészségügyi költségvetést. Ráadásul az enyhe TBI-t szenvedett betegeknél a CT csak mintegy 10%-ban mutat koponyaűri sérülést. A fejet ért ütés során megsérülhetnek az agysejtek, és a sérülés során átmenetileg kinyíló vér-agy gáton keresztül a sérült az agysejteket felépítő fehérjék kikerülhetnek a keringésbe. Európában az ilymódon a vérbe jutó S100B fehérje kimutatása már a klinikai gyakorlat része, azonban az USA-ban az FDA még nem fogadott be egyetlen vér-biomarkert sem az agyi sérülések kimutatására.
Az UCH-L1 és a GFAP kisebb vizsgálatokban már az agysérülések ígéretes markerének mutatkozott. Ezért Bazarian és kutatócsoportja az ALERT-TBI vizsgálat során 22 centrumban tesztelték a 12 órán belül TBI-t szenvedett betegeken a két biomarker jelentőségét. A betegek a sürgősségi osztályokon megjelent, külső behatás során nem penetráló koponyasérülést szenvedett, legalább 18 éves felnőttek voltak, a Glasgow Coma Scale (GCS) score-juk 9-15 között volt. A vizsgálatba vételhez nem volt szükség eszméletvesztésre vagy amnéziára. Minden betegnél kombinált vérvizsgálat és koponya CT történt. Az elsődleges végpont az volt, hogy UCH-L1 és a GFAP hiányában nem történt agyszöveti sérülés („negatív prediktív érték”), a másodlagos végpont a próba specificitása, a pozitív prediktív érték voltak.
1959 betegből 1920 betegnél (98%) állt fenn Glasgow Coma Scale 14-15m és 125 betegnél (6%) volt CT-n kimutatható intrakraniális sérülés. Mindössze 8 betegnél (kevesebb mint 1%) volt idegsebészetileg kezelendő elváltozás. A CT leggyakrabban subarachnoidális vérzést mutatott, amit akut szubdurális hematoma és parenchymális hematoma követett. Utóbbi kettő kb. azonos számban fordul elő a GCS 14-15-ös betegek között. Az idegsebészetileg ellátható betegeknél a leggyakrabban akut szubdurális hematoma állt fenn, melyet a ventriculáris kompresszió és a szubarachnoid vérzés követett. A vérzés általában 3,2 órával a baleset után vált komollyá. Mind a GFAP, mind az UCH-L1 koncentráció azonos mértékben volt nagyobb a pozitív CT-s betegekben a negatív CT képet mutató betegekhez képest. A GFAP a pozitívoknál 135,0, a negatívoknál 22,2 pg/ml (P<0,0001), az UCH-L1 a pozitívoknál 604,8, a negatívoknál 261,0 pg/ml, szintén erősen szignifikáns volt (P<0,0001). Az összes TBI-t szenvedett beteget figyelembe véve 1288 betegnél (66%) pozitív volt a teszt, 671 betegnél (34%) pedig negatív. Az akut intrakraniális károsodás tekintetében a teszt teljes érzékenysége 0,976 (95%CI 0,931-0,995), a negatív prediktív értéke pedig 0,996 (95%CI 0,987-0,999) volt.
A CT-vel detektált koponyaűri sérülés (pl. vérzés) 97,6%-ában pozitív biomarker eredménnyel járt, míg a negatív vér-próbát mutató betegek 99,7%-ánál a CT normális viszonyokat mutatott. Igaz, hogy ezek a biomarkerek nem helyettesítik a koponya CT-t, de pontos és objektív segítséget adhatnak a sürgősségi osztály munkatársainak a döntések meghozatalában. A vérvizsgálat segítségével a klinikailag nem indokolt esetekben elkerülhető a CT (az a CT-re kerülő esetek kb. egyharmadát jelenti), és csak minimális a „fals-negatív” leletek aránya.
Dr. Andrew Maas (Antwerp University Hospital and University of Antwerp, Belgium) kommentárjában kifejtette, hogy „egy fontos lépést tettünk előre a vérből kimutatható objektív biomarkerek megtalálásban, melyek segítenek a TBI diagnózisának felállításában és segítenek a döntéshozatalban.” Ugyanakkor az ALERT-TBI nem ad végleges választ arra a kérdésre, hogy hogyan osztályozzuk CT-re, vagy nem CT-re az enyhe TBI-vel érkező betegeket.
Forrás:
