Az enyhe agyrázkódás követése

Egy új kutatás szerint az Egyesült Államokban az enyhe traumás agysérülést (mTBI-t) elszenvedett betegek kevesebb, mint fele kap a kórházból való elbocsájtáskor valamiféle tájékoztatást a további teendőkről, és a sérülés utáni 3 hónapban a háziorvos sem látja őket. A súlyosabb sérülést és a pszichológiai károsodást szenvedetteket is csak valamivel nagyobb százalékban követik a sérülés utáni hetekben.

Az egyes intézmények gyakorlata között is jelentős eltérések vannak. Dr. Étienne Gaudette University of Southern California, Los Angeles), a cikk szerzője szerint a probléma egyik oka éppen az, hogy a sérülést könnyű, vagy enyhe kategóriába sorolják.

A kutatók a Transforming Research and Clinical Knowledge in Traumatic Brain Injury (TRACK-TBI) adatait felhasználva folyamatos, megfigyeléses vizsgálatot végeztek az USA bizonyos baleseti központjaiban megjelent TBI-t szenvedett betegek vonatkozásában. A vizsgálat az enyhe agyi sérülésekre (mTBI) koncentrált, olyan betgekre, akiknél a koponyasérülés miatt CT történt, a Glasgow Coma Scale (GCS) 13 és 15 értékei közé voltak besorolhatók, kevesebb, mint 30 percre vesztették el eszméletüket, és poszttraumás amnéziájuk 24 óránál rövidebb ideig tartott. A vizsgálatban résztvevőket a trauma után két héttel és három hónappal ellenőrizték. Kikérdezték őket, hogy kaptak-e a balesetiből való távozáskor valamiféle tájékoztató anyagot, vagy voltak-e a trauma óta orvosnál, és ha igen, milyen terület szakorvosánál.

A harmadik hónapban a Rivermead Post Concussion Questionnaire (RPQ) alapján is mérték a betegek fejfájásának, szédülésének, hányingerének, kognitív problémáinak mértékét, hangulatának, alvási szokásainak eltéréseit. A nemzetközileg gyakran alkalmazott Symptom Checklist SLC-90 hosszadalmas és időigényes kérdőíve helyett a mindössze 18 tételből álló Brief Symptom Inventory-18 (BSI-18) kérdőívet is felhasználták a pszichológiai disstressz (a depresszió, a szorongás, a szomatizációs tünetek) mérésére.

A vizsgálatban összesen 831 TRACK-TBI beteget analizáltak, és követtek 2 hétig, illetve 3 hónapig. A vizsgált személyek 35%-a nő, volt, átlagos életkoruk 40,3 év volt. A vizsgálat eredményei szerint csak a koponyasérültek 42%-ának adtak a kórházból való elbocsájtás során valamiféle felvilágosító anyagot, 27%-ukat hívták vissza két hét múlva kontrollra. A betegek 41%-át látta orvos a sérülést követő 2 héten belül, és 44%-uk jelent meg orvosnál 3 hónapon belül (52%-uk háziorvosnál, 38%-uk neurológusnál). A betegkövetés igen tág határok között változott: felvilágosító anyagot a kórháztól függően a betegek 19-72%-a kapott, 3 hónapon belül a betegeket 22 - 58%-ban látta orvos. Mint az várható volt, a TBI-k ellátására specializálódott centrumoknál kaptak a legtöbben felvilágosító anyagot, és őket látta leggyakrabban orvos az első 3 hónapban.

A sérülés súlyossága is befolyásolta a gondozást, pl. a GCS 13 és 14 értékkel rendelkező betegek többször mentek orvoshoz, mint a GCS 15 értékkel rendelkezők (OR: 1,69, 95%CI 1,10-2,59). Ugyancsak többször került orvoshoz az a sérült, akinél a CT valamiféle eltérést mutatott (OR 2,95, 95%CI 1,90-4,60). A betegek egyes jellemző tulajdonságai is befolyásolták a gondozás igénybevételét: a nők a férfiaknál gyakrabban mentek kontrollra, a nem hispán fehérek szintén gyakrabban mentek 3 hónapon beül orvoshoz, mint az egyéb etnikai csoportok betegei.

Az RPQ mérései szerint 3 hónappal a sérülés után a betegek 34%-ának volt háromnál több agyrázkódás utáni tünete, de csak 54%-uk ment emiatt orvoshoz, a BSI-18 méréssel pszichológiai disstresszt szenvedett betegek (az összes beteg 17%-a) kevesebb mint fele (47%-a) keresett fel orvost a sérülést követő 3 hónapban. A szerzők az agyrázkódás utáni gondozás problémáinak okát abban látják, hogy nem alakult ki egy világos, egyértelmű irányelv arról, hogy az mTBI-t szenvedett betegekkel mit kell tenni a kórházból való elbocsájtás után.

Dr. Mary Iaccarino (Masschusetts General Hospital, Boston) szerkesztőségi közleményében úgy fogalmaz, hogy az mTBI-t elszenvedett betegek gondozása valóban „meglepően” hiányos. Bár az agyrázkódásból a legtöbb ember meggyógyul, de 10% és 40% közé tehető azok száma, akiknél állandósuló tünetek maradnak vissza. A sérülés után ma már néhány nap után javasoljuk az eredeti élethez való visszatérést, még néhány tünet ellenére is, mert ha a beteg túl sokat pihen, egyre rosszabbul érzi magát.

A vizsgálat korlátai közé tartozik az évekig tartó követés hiánya, a kis betegszám, a vizsgálati helyek különbözősége, ilymódon nem bizonyítható a felvilágosítás és gondozás előnye sem.ű

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neurology News

2. JAMA Network

3. JAMA Network