A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

A biológiai és a valódi életkor szerepe

Az antilipidémiás terápia kezdete egy fibrátszármazékhoz köthető. Később a sztatinok felfedezése és az LDL-koleszterin (LDL-K) célkeresztbe kerülése elhomályosította vezető szerepét, ez döntően a szimvasztatin (4S vizsgálat) sikereinek köszönhető. Hamarosan az is kiderült, hogy a fibrátok a PPAR-alfa nukleáris receptor aktivitásának fokozása révén csökkentik a triglicerid (TG) és növelik a HDL-koleszterin (HDL-K) plazmaszintjét.

Bár a nirmatrelvir/ritonavir (Paxlovid, Pfizer) adásának előnyei jóval meghaladják a kockázatokat, alkalmazásakor – számos más gyógyszerrel való potenciális kölcsönhatása miatt- iegn nagy körültekintés szükséges.

A fázis III INSPIRATION-S vizsgálat közepes dózisú atorvasztatin adagolásának hatásait vizsgálta súlyos COVID-19 betegeknél, vegyes eredményekkel.

Az Európai Bizottság kiadta a forgalomba hozatali engedélyt az AbbVie MAVIRET^® (glecaprevir/pibrentaszvir) nevű gyógyszere számára, amely a krónikus hepatitisz C kezelésére szolgál az összes fő genotípus (GT1-6) esetén.

Csak korlátozott bizonyíték vannak arra nézve, hogy mennyire hatékony a preventív sztatin kezelés a nagyon idős emberekben. A most közölt szimulációs modell szerint az idősekre specifikus mellékhatások gyakoriságának már kismértékű növekedése esetén is több az ártalmuk, mint a hasznuk.

Úgy tűnik, hogy a sztatinok használata kapcsolatban áll a muszkuloszkeletális sérülések nagyobb kockázatával, ezek között a diszlokációk, a ficamok és a húzódások kockázatával – ezt mutatta ki egy új elemzés, amely a JAMA Internal Medicine online kiadásában jelent meg június 3-án.