A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A daganatok gyógyításában áttörést hoztak az immunellenőrzőpont-gátló antitestek. Hatásuk lényege az immunrendszer gátolt daganatellenes im­munválaszának reaktiválása, ebből erednek autoimmun mellékhatásaik is. A mellékhatások között korábban ritkán jelentett arthritisek az immun­terápia rutinszerűvé válásával egyre gyakoribbak lettek. Jelen cikkben röviden ismertetjük előfordulási gyakoriságukat, megjelenési formákat és a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket.

Egy új kutatás szerint a masszázs terápia képes csökkenteni a kemoterápia által kiváltott perifériás neuropathia (CIPN) tüneteit.

Az Oncotype Dx gén-expressziós próba segítségével azonosíthatók azok a korai, hormonérzékeny emlőrákban szenvedő hölgyek, aki prognózisát javítja az endokrin kezelést kiegészítő kemoterápia.

A daganatos betegek táplálkozásáról, vitaminpótlásáról nagyon sok álhír kering. Napjainkban a szélsőséges diéták korát éljük, amelyben a betegek számos kérdéssel fordulnak a gyakorló orvos felé, így célszerű eligazodni a szakmai ajánlásokban. A D₃-vitaminról – mely nem vitamin, hanem egy hormonelőanyag – beigazolódott, hogy alacsony szintje esetén (30 ng/ml alatt) számos krónikus betegség mellett a malignus betegségek egy részé­nél is fokozott rizikótényezőt jelent. Ennek megfelelően akapvető lenne a colorectalis daganatok és az emlődaganatok esetében a D₃-vitamin-szint mérése, és a hypovitaminosis megszüntetése, prevenciós céllal is.

A neoadjuváns kezelés hatékonyságának és biztonságosságának javításához segíthet annak felfedezése, hogy az emlőrák kemoterápiája ritka esetekben miként segítheti a metasztázisok kialakulását.

A nyelőcsőrák magas mortalitású betegség. A gyógyítás hagyományosan sebészi, de sugár- és kemoterápia megfelelő alkalmazásával a túlélési eredmények jelentősen javíthatóak. A vonatkozó vizsgálatok változatos felépítése, alacsony betegszáma és a részben nem egybevágó eredmények nehezítik az optimális kezelés meghatározását. A legkedvezőbb kimenetellel járó kezelési modalitás kiválasztásában kívánunk segíteni, nem titkoltan a klinikai onkológus szemléletével. Az egészen kezdeti tumorok (maximum pT1b) kezelése továbbra is kizárólag műtéti, a metasztatikus tumoroké palliatív. A többi esetben viszont a kiegészítő terápia, mint a kemo- vagy sugárterápia, illetve ezek kombinációi, valamint a célzott kezelések, a túlélés javulásával járhat. Az adjuváns alkalmazás nehéz, ezért elsősorban a neoadjuváns kezelési formákat illetően rendelkezünk adatokkal. A neoadjuváns kemoterápia is valószínűleg túlélési előnnyel jár, de ez kifejezettebb és evidenciákkal jobban alátámasztott kemoradioterápia esetében. Bizonyos eredmények alapján a kemoirradiációt követően az operáció elhagyása sem feltétlenül hátrányos a beteg számára, de ezen eljárás rutinszerűen nem ajánlható. A klasszikus ciszplatin és fluorouracil mellett más platinaderivátumok (carboplatin, oxaliplatin) és a taxánok (docetaxel, paclitaxel) is alkalmazhatóak. Magyar Onkológia 60:288–298, 2016

Kulcsszavak: nyelőcsőrák, kemoradioterápia, neoadjuváns kezelés, túlélés

Az elmúlt egy-két évtizedben több hatékony citosztatikum és új típusú molekulárisan célzott kezelés bevezetésére került sor, melyekkel hosszabb remissziók és jobb túlélési arányok érhetők el, ezzel párhuzamosan azonban a korszerű kemoterápia nemkívánatos hatásai megjelenésének a lehetősége is folyamatosan növekszik. Ezek közül egyre nagyobb figyelem fordul a kemoterápia toxikus hatása következtében létrejövő perifériás idegkárosodás, más néven neuropátia (chemotherapyinduced peripheral neuropathy, CIPN) felé, melynek tünetei a perifériás szomatikus vagy autonóm idegek működészavarával hozhatók összefüggésbe. A CIPN jelentőségét az adja, hogy jelenléte kedvezőtlenül hat a beteg életminőségére, ezen túlmenően pedig a kemoterápia dózisának csökkentésére, esetleg felfüggesztésére kényszerítheti a kezelőorvost, ami viszont a beteg gyógyulási esélyeit ronthatja. A jelen összefoglaló áttekinti a CIPN patomechanizmusát, diagnosztikájának, megelőzésének és kezelésének a lehetőségeit, kitérve az egyes gyógyszercsoportok okozta idegkárosodás sajátosságaira. Magyar Onkológia 60:165–175, 2016

Kulcsszavak: kemoterápia indukálta polineuropátia, szenzoros neuropátia, proteaszómagátlók, platinavegyületek, vinka alkaloidák, taxánok, brentuximab vedotin, angiogenezisgátlók

A tirozin-kináz-inhibitorokat ma már széles körben alkalmazzák szolid tumo­rok és hematológiai betegségek terápiájában. Óriási előnyük, hogy elkerülhe­tővé teszik a hagyományos kemoterápiák mellékhatásait, de lehetnek speci­fikus toxikus hatásaik – leggyakrabban dermatológiai és gasztrointesztinális területen; hipotireózis és kardiotoxicitás ritkábban fordul elő. A betegek túlélése és a célzott terápiák alkalmazása között egyértelmű összefüggés van, így a mellékhatások megfelelő ellátása igen fontos a felesleges terápialeállítások és dóziscsökkentések elkerülése érdekében.

A VEGRF-2-gátló ramucirumabbal kiegészített paclitaxel kemoterápia szignifikán­san javította az előzetesen már kezelt gyomor-adenokarcinómás betegek teljes és progressziómentes túlélését a paclitaxel monoterápiához képest. A RAINBOW az eddigi legnagyobb klinikai vizsgálat, amelyik a gyomortumorok második vonalbeli kezelésével foglalkozott, és az első, ahol szignifikáns túlélési előnyről számoltak be a VEGFR-2 elleni antitestet kemoterápiával kombináló kezelés kapcsán.