A transzrektális prosztata-biopszia (TR-PB) fertőzéses szövődményeinek elkerülésére olasz urológusok eredménnyel használták a ciprofloxacin helyett a foszfomicin-trometamolt.

Az urológiai gyakorlatban a prosztatitisz a leggyakoribb betegség az 50 évesnél fiatalabb férfiak körében. Általánosságban a „prosztatitisz” va­lamilyen infekció következtében kialakult kórképet jelent, de az újabban használatos „krónikus prosztatitisz/kismedencei fájdalom szindróma” diagnózis hátterében multifaktoriális, gyakran ismeretlen tényezők állnak. Jelen munkánkkal e kórképek pontosabb megismerésében igyekszünk segítséget nyújtani.

Munkánk célja, hogy hisztológiai módszer segítségével már preoperatív biopsziában el tudjuk különíteni a duktális rákot (DAP) az acináristól (AAP), és hogy igazolni tudjuk, hogy azok a prosztatarákok, amelyek duktális differenciációt mutatnak, valóban agresszívebbek, mint a tiszta acináris megjelenésűek. Továbbá arra keressük a választ, hogy transzrektális ultrahangvezérelt szextáns- vagy oktánsbiopsziák elemzésével lehetőség van-e információt szerezni az extrakapszuláris terjedés (ECE) jelenlétéről. Tanulmányunkban 110, radikális prosztatektómián (RP) átesett beteg mintáját retrospektív hagyományos óriásmetszet-technikával, másrészt az intézetünkben kifejlesztett háromdimenziós (3D) technikával vizsgáltuk. Vizsgálatunkhoz 2000. január és 2006. december között operált betegek anyagát használtuk, az átlagos követési idő 5,1 év volt. A munkánkban 9 különböző immunhisztokémiai markert teszteltünk. 84 betegben elemeztük a transzrektális ultrahangvezérelt szextáns- (60 eset) vagy oktánsbiopsziákat (24 eset). A pozitív biopsziák száma és az ECE közötti összefüggést khi-négyzet-teszttel vizsgáltuk. Meghatároztuk a specificitást, szenzitivitást és a pozitív, valamint negatív prediktív értékeket. A vizsgálat eredményének pontosítása miatt a pozitív biopsziák számát kombináltuk két másik paraméterrel: PSA-val és a Gleason score-ral. Háromdimenziós és hagyományos óriásmetszet-technikával 13 esetben igazoltunk DAP-t, és 97 esetben AAP-t. DAP-ben szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő pT3 vagy előrehaladottabb daganat (p<0,0001), 20 mm-nél nagyobb tumorgóc (p=0,0020), magas grádusú PIN (p=0,0079), Gleason score ≥7 (p<0,0001), pozitív sebészi szél (p=0,0219), ECE (p<0,0001), érinvázió (p=0,0033), ondóhólyag-érintettség (p=0,0213), biokémiai/lokális visszaesés, (p=0,0015), regionális nyirokcsomó- és távoli metasztázis ( p<0,0001). Három biomarker (kromogranin A, EGFR, p53) kombinációjával 94% (AUC 0,94; 95% CI: 0,88–0,99) pontossággal elkülöníthető a két daganat. ECE 24%-ban (20/84) igazolódott a RP-s mintákban. Khi-négyzet-teszttel szignifikáns összefüggést igazoltunk a pozitív biopsziák száma és az ECE jelenléte között. 168 prosztataoldal elemzésekor a pozitív prediktív érték 46,7%, míg a negatív prediktív érték 89% volt. A domináns oldal elemzésével ugyanezen paraméterek vizsgálatakor 37%-ot, illetve 94%-ot kaptunk. A 10 ng/ml-nél magasabb preoperatív PSA-értékeket és 7 vagy annál nagyobb Gleason score-t az irodalmi adatok alapján magas rizikójú paraméternek tekintettük. A pozitív biopsziák számát kombináltuk a preoperatív PSA és biopsziás Gleason score értékeivel, és ezáltal ECE vonatkozásában magas, illetve alacsony rizikójú betegcsoportokat kaptunk. Alacsony rizikójú paraméterek mellett, ha legfeljebb egy biopszia tartalmazott daganatot, nem volt ECE. Ezzel szemben, ha magas rizikójú paraméterek mellett egynél több biopsziás minta tartalmazott daganatot, 77%-ban találtunk ECE-t. A 3D hisztológiai módszer használata RP-s mintán kombinálva a három immunhisztokémiai markerrel alkalmas arra, hogy elég jó pontossággal el tudjuk különíteni a DAP-t az AAP-től. E tudás birtokában lehetőség van a terápia tervezésére is. Bizonyos AAP-esetekben alkalmazni lehetne a kevésbé radikális eljárásokat, míg DAP-ben szükség lenne sokkal hatásosabb kezelési eljárásokat kifejleszteni. Az ECE jelenléte igen jól előrejelezhető szextáns- vagy oktánsbiopsziákban a pozitív biopsziák számával vagy ezt kombinálva más paraméterekkel. Magyar Onkológia 60:72-77, 2016

Kulcsszavak: duktális adenokarcinóma, immunhisztokémia, óriásmetszet-hisztológia, 3D hisztológia, radikális prosztatektómia, extrakapszuláris terjedés

A posztoperatív fertőzések akár felét, a kemoterápia utáni infekciók több mint egynegyedét olyan kórokozók okozzák, melyek  rezisztensek a szokványosan használt antibiotikumokkal szemben.

Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága engedélyezte a fókuszált ultrahangterápia alkalmazását a szervre lokalizálódó prosztatarák kezelésére. A hírt a Focused Ultrasound Foundation szervezet közölte.

A munka célja az intraoperatív és az izotópbeültetést követő négyhetes, posztimplantációs dozimetriai adatok összehasonlítása szabad, illetve kötött sugárforrásokkal kezelt betegek permanens implantációs prosztata-brachyterápiájánál. Az alacsony dózisteljesítményű, I-125 sugárforrással végzett brachyterápiához transzrektális ultrahangvezérlést, fémtűket és a SPOT PRO 3.1 (Elekta, Svédország) besugárzástervező rendszert használtuk. Az első 79 beteget szabad sugárforrásos technikával kezeltük, mely technika során a sugárforrások a tűben tetszőleges pozícióba helyezhetők. A további páciensek kezelése kötött sugárforrásos technikával történt, amelynél a sugárforrások mindig 1 cm-re helyezkednek el egymástól, és csak az aktív besugárzási hossz választható meg szabadon. A szabad sugárforrásokat a prosztatatokon belül, a kötött sugárforrásokat a prosztatatok+2 mm-es zónán belül helyeztük el. Intraoperatív tervezéskor a dóziskritériumok azonosak voltak a két technikánál. A prosztatára előírt dózis 145 Gy volt. A két technika vizsgálatát 30-30 véletlenszerűen kiválasztott betegre végeztük el. Négy héttel az implantáció után natív kismedencei MRI-t és CT-t végeztünk. MRI/CT képfúziót követően az MR-képeken kontúroztuk a céltérfogatot, de a posztimplantációs tervet a CT-re készítettük el. A tervek kiértékeléséhez dózis-térfogat hisztogramot használtunk, a dózislefedettséget a V100, V90, D90, D100 paraméterekkel, a homogenitást a V150, V200, DHI, míg a konformitást a COIN indexekkel jellemeztük. A négy hét alatt a V100 értékek átlaga kötött (97% vs. 84%) és szabad sugárforrásos technikánál is (96% vs. 80%) csökkent. A csökkenés a DHI kivételével minden paraméter esetén megfigyelhető volt. A DHI mindkét technikára enyhén emelkedett (kötött: 0,38 vs. 0,41, szabad: 0,38 vs. 0,47), míg a COIN mindkét esetben csökkent (kötött: 0,63 vs. 0,57, szabad: 0,67 vs. 0,50). Minden eltérés szignifikáns volt, kivéve a V200 paraméter csökkenését kötött sugárforrásos technika esetén. Megállapítható, hogy az implantációt követő négy hétben a dózislefedettség mindkét technika esetén csökkent. A csökkenés mértéke nagyobb volt a szabad sugárforrásos technikánál, de a két eltérés között nem volt szignifikáns különbség. A dóziseloszlás mindkét technikánál homogénebb és kevésbé konformális a posztimplantációs terveken az intraoperatívhoz viszonyítva. Magyar Onkológia 59:148–153, 2015

Kulcsszavak: prosztata, brachyterápia, MRI-alapú posztimplantációs dozimetria

A közlemény a hasi nyirokcsomó-diagnosztikát tekinti át, különös tekintettel a különféle ultrahangos vizsgálati technikákra, beleértve az innovatív kontrasztanyagos ultrahangot és az elasztográfiát. Foglalkozik a mediasztinális és a hasi nyirokcsomóduzzanatok felderítésében rendkívüli jelentőségű endoszkópos ultrahangvizsgálattal is. Végül a szerzők klinikai forgatókönyvekkel és algoritmusokkal segítik az olvasót a hasi limfadenopátia helyes és gyors diagnózisában.

Cél: A permanens implantációs prosztata-brachyterápia (PIPB) bevezetése Magyarországon és kezdeti eredményeink ismertetése. Betegek és módszer: 2008 és 2010 decembere között harminckilenc kis (n=26) és válogatott közepes (n=13) kockázatú prosztatarákos beteget kezeltünk PIPB-val. Átlagéletkoruk 66 év (51–80 év), átlagos PSA-értékük 9 ng/ml (3,2–15 ng/ml) volt. A kezeléshez spinális érzéstelenítést és hólyagkatétert alkalmaztunk. A jód-125 sugárforrások beültetését FIRST (Nucletron, Hollandia) implantációs rendszerrel végeztük. Transzrektális UH alapján készült előterv szerint a gáton át tűket szúrtunk a prosztatába, majd a tűk végleges helyzete alapján módosítottuk a besugárzási tervet. A prosztatára 145 Gy-t írtunk elő. A sugárforrások betöltését valósidejű UH-ellenőrzéssel végeztük, helyzetüket röntgenkészülékkel és CT-vel ellenőriztük. A betegeket a beültetés másnapján hazaengedtük. A betegek követése során feljegyeztük a PSA értékét, a daganatos eseményeket és a kezelés mellékhatásait. Eredmények: Az átlagos követési idő 10 hónap (3–27 hónap), a sugárforrások medián száma 53 (30–78), átlagos aktivitásuk 0,48 mCi (0,41–0,52 mCi) volt. Átlagosan a prosztatatérfogat 96%-a (92–98%) kapta meg az előírt dózist. A céltérfogat 90%-át, a rektum 2 cm3-ét, az urethra 10%-át besugárzó átlagos dózisok az előírt dózis 113%-a (104–121%), 85%-a (48–121%) és 124%-a (98–146%) voltak, azonos sorrendben. A besugárzási terv kritériumaként alkalmazott dózis-térfogat megszorításoktól való eltérés soha nem haladta meg a 3%-ot. Akut >grade 2 proktitiszt 0 (0%), grade 2, illetve 3 ciszto-prosztatitiszt 13 (33,3%), illetve 1 (2,6%) esetben figyeltünk meg. Egy betegnél alakult ki biokémiai relapszus (2,6%). Következtetések: Hazánkban elsőként alkalmaztunk PIPB-t. A kezelés okozta akut proktitisz aránya nem jelentős, a ciszto-prosztatitiszé elfogadható. Intraoperatív tervezőrendszerrel a dózis-térfogati előírások csaknem minden esetben teljesíthetőek. Az elért biokémiai kontroll kiváló, de a követési idő még rövid. Magyar Onkológia 55:170–177, 2011

Kulcszszavak: permanens implantáció, prosztata-brachyterápia, I-125Purpose: Implementation of permanent prostate implant (PPI) brachytherapy in Hungary