Az antibiotikumrezisztencia veszélyezteti a kórházi kezeléseket
A posztoperatív fertőzések akár felét, a kemoterápia utáni infekciók több mint egynegyedét olyan kórokozók okozzák, melyek rezisztensek a szokványosan használt antibiotikumokkal szemben.
A The Lancet Infectious Disease által közzétett tanulmány szerzői meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak arra nézve, hogy az egyre szélesebb körű antibiotikumrezisztencia végzetes következményekkel járhat a műtéten vagy kemoterápián átesett betegeknél. Az antibiotikumprofilaxis hatásosságának 30 százalékos csökkenése évente 120 ezerrel növeli a fertőzések és 6300-rel az infekcióval összefüggő halálesetek számát az Egyesült Államokban.
Mivel az antibiotikumprofilaxist rutin módon alkalmazzák a sebészeti beavatkozások, szervtranszplantációk és kemoterápiák kapcsán, az egyre szélesebb körű antibiotikumrezisztencia komolyan fenyegeti e beavatkozások biztonságosságát, fokozza a morbiditás, a végtagamputációk és a halálozás arányát.
Az Egyesült Államok 2011-es statisztikája szerint kórházi körülmények között végzett műtétekkel összefüggésben 157500 sebfertőzés következett be. A sebfertőzések mortalitási aránya 3 százalék, és ilyen fertőzések kapcsán 2−11-szeresére emelkedik a halálozás aránya, szemben a fertőzés nélkül gyógyuló esetekkel. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) becslése szerint az Egyesült Államokban évente 650 ezer beteg részesült kemoterápiában, ezen belül körülbelül 10 százalék azok aránya, akik fertőzés miatt kórházi kezelésre szorulnak. A korábbi kutatások megpróbáltak hozzávetőleges képet adni arról, hogy az egyre szélesebb körű antibiotikumrezisztencia milyen mértékben csökkenti az antibiotikumprofilaxis hatékonyságát, globális értékelés azonban eddig még nem látott napvilágot a témában.
Dr. Ramanan Laxminarayan, a CDC igazgatója munkatársaival az 1968 és 2011 között megjelent összes véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat metaanalízise alapján mérte fel a helyzet súlyosságát. Ennek során a 10 leggyakoribb sebészeti eljárás és hematológiai kemoterápia kapcsán elemezték az antibiotikumprofilaxis hatékonyságát és az infekciókkal összefüggő halálozást, és ennek alapján kiszámították, milyen számban növekszik a fertőzések és a halálesetek száma, ha az antibiotikumrezisztencia ugyanilyen ütemben fokozódik tovább. Ezen túlmenően meghatározták azoknak a bakteriális infekcióknak az arányát is, melyeket a jelenleg szokványosan használt antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozók okoznak.
Azt találták, hogy császármetszések után a sebfertőzések 39 százalékát idézik elő az ajánlott profilaktikus antibiotikumsémákkal szemben rezisztens baktériumok, míg transzrektális prosztatabiopsziát követően ennek aránya 50 és 90 százalék között van. Hematológiai kemoterápiák kapcsán 27 százalék körülire tehető a standard antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozók aránya.
A szerzők becslése szerint az antibiotikumprofilaxis hatékonyságának 10 százalékos csökkenése 40 ezerrel megnövelné a halálesetek számát az Egyesült Államokban, míg 70 százalékos hatáscsökkenés esetén akár 280 ezerre is emelkedhet a többlethalálozás száma. A fertőzések okozta halálesetek száma az optimistább becslés szerint 2100-zal, a pesszimistább becslés szerint 150 ezerrel nőne.
Dr. Laxminarayan megjegyzi, hogy ez az első olyan vizsgálat, mely az antibiotikumrezisztencia hatását szélesebb körben mérte fel az Egyesült Államokban. „Egy sor gyakori sebészeti eljárás és kemoterápia gyakorlatilag lehetetlenné válik, ha nem teszünk valamit sürgősen az antibiotikumrezisztencia ellen. Nemcsak az antibiotikumprofilaxisra vonatkozó ajánlások korszerűsítéséről van szó az egyre szélesebb antibiotikumrezisztencia fényében, hanem országos és nemzetközi szinten is új stratégiákat kell kidolgozni az antibiotikumrezisztencia megelőzésére és kezelésére” − figyelmeztet.
A vizsgálat gyengéjeként kell említeni, hogy hosszú időszakot (1968−2011) ölelt fel, mely idő alatt az antibiotikumrezisztencia emelkedett, ugyanakkor újabb és újabb antibiotikumsémák kerültek be a mindennapi gyakorlatba, ezért a korábbi vizsgálatok eredménye nem feltétlenül alkalmazhatók a jelen kórházi helyzetre, amikor a korábbinál jobb infekciókontroll-standardok vannak érvényben. A vizsgálat eredményei azonban mindenképpen figyelmeztetéssel kell, hogy szolgáljanak.
