A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kialakulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.
A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtizedben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle XVII. évf. 1. szám
OTSZ Online >> Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle
2015-02-17
A bakteriális vaginosis és a vulvovaginalis candidiasis napi gyakorisággal előfordul a szülészeti gyakorlatban, kezelése mégis sok buktatót rejt. Ennek oka, hogy a tünetek gyakran átfedik egymást, illetve mindkét kórkép hajlamos a kiújulásra. A pontos diagnózishoz és célzott kezeléshez elengedhetetlen a megfelelő kivizsgálás.
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle VIII. évf.1. szám
OTSZ Online
2006-01-01
Mivel a trichomoniasis igen elterjedt nemi úton terjedő betegség, amelynek gyakorisága az életkorral nő, és amely – a legújabb adatok szerint – növeli a HIV-fertőzés kialakulásának és továbbadásának kockázatát, a pontos diagnosztika fontos része lehet a járvány elleni küzdelemnek.
Manapság sürgető kérdéssé vált a trichomoniasis hatékonyabb felismerése és kezelése, amely a szexuálisan aktív nők gyakori, nemi úton terjedő fertőzése (STI, sexually transmitted infection). Annak ellenére, hogy a trichomoniasis a becslések szerint a világon a leggyakoribb nem vírusos nemi fertőzés, a múltban inkább kellemetlen, de veszélytelen fertőzésnek tartották, mivel csak enyhébb tüneteket, például hüvelyi folyást és viszketést okoz. E felfogás ma már változóban van, mivel az elmúlt néhány évtized vizsgálatai alapján felvetődött, hogy kapcsolat lehet a trichomoniasis és egyes súlyos betegségek, például a HIV-fertőzés között. Ennek ellenére a trichomoniasis nem tartozik a bejelentésre és nyilvántartásra kötelezett betegségek közé, mivel többnyire a szakrendelőben végzett vizsgálattal igazolják a fertőzést. Ráadásul a Chlamydia trachomatistól eltérően irányelvek sincsenek arra vonatkozóan, kiknél és hogyan kell szűrni a trichomoniasist.
Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle IX. évf.3. szám
OTSZ Online
2004-06-01
FŐ SZEMPONTOK
A Chlamydia- és a gonorrhoea-fertőzések, habár gyakran tünetmentesek, különféle tünetegyüttesek formájában jelentkezhetnek a fertőzés helyétől függően. Mindkét nemben egyaránt kialakulhat urethritis, proctitis vagy pharyngitis, illetve a nőknél cervicitis.
A szövődménymentes, genitális Chlamydia- és gonorrhoea-fertőzés kezelése történhet egyetlen adag cefiximmel, ciprofloxacinnal, ceftriaxonnal, ofloxacinnal vagy levofloxacinnal.
A bakteriális vaginosis a szürkésfehér, homogén, nem viszkózus hüvelyváladék alapján kórismézhető. A gyulladásra jellemző szokásos tünetek (viszketés, hasi fájdalom, dysuria) hiányoznak.
A trichomoniasis diagnózisának alapja, hogy a kórokozó nedves (natív) mikroszkópos készítményen a flagellumok (csillók) jellegzetes, szabálytalan, ostorszerű mozgása alapján felismerhető.
A candidiasis kezelésére számos lokális azol-készítmény használható, melyek hatóanyaga a clotrimazol, a miconazol, a butoconazol, a terconazol vagy a tioconazol. A terápia az esetek 80–90%-ában klinikai és mikrobiológiai gyógyuláshoz vezet.
Bevezetés
A nemi úton terjedő betegségeket (STD, sexually transmitted diseases) a serdülőkor „rejtett járványa”-ként tartják számon, ugyanis a serdülőkorú lányok körében rendkívül magas a legtöbb nemi betegség gyakorisága. A serdülőkori nemi betegségek többsége – bármely kórokozóról legyen is szó – tünetmentesen zajlik le. A háziorvosi ellátás keretein belül kiváló lehetőség nyílik a nemi betegségek szűrésére. A megelőző ellátással kapcsolatos irányelvek, például a „Guidelines for Adolescent Preventive Services” (GAPS), a „Bright Futures” és az „American Academy of Pediatrics Recommendations for Preventive Pediatric Health Care” ajánlásai szerint fel kell tárni a serdülők olyan szexuális viselkedési formáit, amelyek növelik a kockázatot, és minden, aktív szexuális életet élő serdülő számára fel kell ajánlani a diagnosztikai lehetőségeket. A „National Committee for Quality Assurance” 2000-ben jóváhagyta, hogy az aktív szexuális életet élő, 15–25 éves lányok Chlamydia-szűrési adatai bekerüljenek az irányított betegellátát nyújtó szervezetek által használt „Health Plan Employer Data and Information Set” (HEDIS) adatbázisba. Az új nukleinsav-amplifikációs diagnosztikai tesztek egyre több nemi betegség szűrését teszik lehetővé anélkül, hogy invazív genitális vizsgálatra lenne szükség.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.