A veleszületett szívbetegségek ugyan ritkán – az összes élveszületés mindössze 0,5–0,8%-ában – fordulnak elő, az újszülött cardiovascularis rendszerére mégis komoly veszélyt jelentenek. Szerencsére a gyermekszívsebészet fejlődésének köszönhetően sok ilyen gyermek jó egészségben éri meg a fogamzóképes kort. Egy veleszületett szívbetegségben szenvedő nő állapota terhesség előtt normális lehet, azonban a cardiovascularis rendszer terhesség alatti változásai drámai módon megváltoztathatják az állapotát (1. táblázat). Egy közelmúltbeli vizsgálat megállapította, hogy 2491 veleszületett szívbetegségben szenvedő nő közül 11%-nál a terhesség alatt szívelégtelenség, ritmuszavar vagy más cardiovascularis probléma jelentkezett, ráadásul súlyos formában.   Korábban a veleszületett szívbetegségben szenvedő nőknek gyakran azt tanácsolták, hogy ne essenek teherbe vagy szakíttassák meg terhességüket. A műtéti technika fejlődésének köszönhetően azonban jelentősen javult a kimenetel e betegcsoportban. Ideális esetben a műtétet természetesen a fogamzás előtt kell elvégezni, különösen akkor, ha a betegnek már cyanosisa van. A terhesség alatt jelentkező enyhe cardialis problémákkal – például a halk systolés zörejjel és a T-hullám-eltérések többségével – nem feltétlenül kell azonnal foglalkozni, más tünetek (pl. mellkasi fájdalom, terhelésre jelentkező syncope vagy dyspnoe) ugyanakkor kivizsgálást igényelnek, mert fel nem ismert rendellenességek húzódhatnak meg a háttérben. Kommentár: Dr. Bálint O. Hajnalka, Dr. Andréka Péter Egy 2007-ben publikált kanadai tanulmány szerint 1985-höz viszonyítva 2000-re megkétszereződött a veleszületett szívbetegek aránya az ellátásra szoruló 13–40 éves korosztályban. Ez azt jelenti, hogy manapság megduplázódott azoknak a száma, akiknél a gyermekvállalás problémakörével is foglalkozni kell a veleszületett szívbetegek számára létrehozott felnőttambulancián. A komplex veleszületett szívhibák esetén a terhesség speciális szakmai buktatókat rejt, és jól megszervezett (gyermek és felnőtt) nőgyógyászati és kardiológiai együttműködést igényel, ahogy az világosan kiderül Freeman és Foley cikkéből is.   Kétségkívül a gyermekkori szívsebészeti, valamint az intervenciós technikák fejlődésének köszönhetjük, hogy a veleszületett szívbetegségben szenvedők majdnem 90%-a megéri a felnőttkort. Szerencsére számos beteg jó funkcionális állapotnak örvend, annak ellenére, hogy sokan közülük jelentős reziduális hemodinamikai eltéréssel élnek. Ez az oka annak, hogy még a tünetmentes betegeknél is jelentkezhetnek tünetek, amikor a szervezet nem tud alkalmazkodni a terhesség okozta stresszhez és hemodinamikai változásokhoz. A várandósoknál gyakran gondot okoz a terhesség okozta tipikus panaszok elkülönítése a szívpanaszoktól (pl. fáradékonyság, dyspnoe, szapora szívdobogás, lábszár-oedema). Terhességben nem sok diagnosztikai módszer áll rendelkezésünkre, de az esetek többségében a klinikai vizsgálat mellett EKG (holter-EKG) és echocardiographia segítségével felállítható a diagnózis.