A csuklás a rekeszizom és a légzést segítő izmok többnyire sorozatos, akarat­lan összehúzódása, amit a glottis záródása követ, ezáltal alakul ki a közismert „csuklásos” hanghatás. Ez a fiziológiai jelenség már az intrauterin korban ki­alakul. Széles körben elfogadott nézet szerint a csuklást központi afferens és efferens komponensekkel rendelkező „reflexív” hozza létre. Időtartama alap­ján megkülönböztetünk akut, perzisztáló és intraktábilis típust. A csuklást kiváltó számos ok közül leggyakoribbak a gyomor-bél traktusban találhatók, mindezek közül legjelentősebb a refluxbetegség. Kezelésére számos fizikai és gyógyszeres terápiás lehetőség is ígéretesnek mutatkozik.

Korunk népbetegsége a stressz, így igen gyakoriak az ezzel együtt járó problémák, a szorongás, az alvászavar, illetve a vegetatív idegrendszer zavarainak következményei (kardiovaszkuláris problémák, krónikus fájda­lom, hormonzavarok stb.). Nem véletlen, hogy a benzodiazepinek napjaink legelterjedtebb gyógyszerei közé tartoznak, elsősorban nyugtató és altató hatásuk miatt.

Egy új biomarker és egy új teszt biztosíthat a jelenleginél korábbi diagnózist Alzheimer- és Parkinson-kórban és Lewy-testes betegségben.

Az EMA jóváhagyta a kemoterápiával kezelt felnőttek neutropéniájának kezelésére a Ryzneutát, a más gyógyszerrel stabilizált szkizofrénia kezelésére pedig a Niapelfet.

Az FDA a csontritkulás elleni denosumab (Prolia) nevű címkéjén a súlyos hipokalcémia fokozott kockázatára figyelmeztetéssel előrehaladott krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegek esetében.

Elsősorban a felborult cirkadián ritmust állítja helyre, de segít a patológiás tünetek enyhítésében is.

Egyes adatok szerint a vizelet- és vérvizsgálatok során kimutatható bizonyos biomarkerek segíthetnek a krónikus vesebetegség progressziójának előrejelzésében.

Az egyre gyakoribb időskori epilepsziák diagnosztikájában és elkülönítő diagnosztikájában speciális klinikai szempontokat is figyelembe kell ven­nünk. Egyfelől az időskorban induló epilepsziák kóroktana eltér a fiatalko­riakétól: időskorban gyakoribbak a tüneti epilepsziák. Másfelől, az időskori epilepsziás rohamok sokszor nem járnak feltűnő motoros tünetekkel, a tu­datvesztéssel járó egyéb állapotoktól való megkülönböztetésük alapos kivizsgálást igényel. Az ilyen görcsrohamok diagnózisának legpontosabb eszköze a hosszú távú video-EEG-monitorozás. Ennek hiányában az EEG otthoni regisztrálása is hasznos lehet. A gyógyszerválasztásban nagy fi­gyelmet kell fordítani a társbetegségekre és a metabolikus eltérésekre.

A tranziens globális amnesia (TGA) egy akár 24 órán át fennálló klinikai szindróma, melynek jellegzetes tünete az anterográd amnesia, enyhe retrográd amnesia és zavartság. A többnyire 50 éves kor felett jelentkező TGA nyomán időleges zavar áll be a rövid távú emlékezetben. A gyakor­latban általában az látjuk, hogy a beteg időben tájékozatlan, és gyakran ismétlődően rákérdez a nap eseményeire. A klinikai képet hányás, fejfájás, homályos látás és hányinger is színesítheti. Sok esetben szerepel kiváltó tényezőként testileg vagy lelkileg különösen megterhelő esemény, többek között emocionális stressz, nagyfokú fizikai kimerültség, extrém környezeti körülmények, magaslati tartózkodás, Valsalva-manőver, akut betegség vagy szexuális érintkezés.

Az 1-es típusú diabeteses felnőttek egy része a kevésbé veszi észre a hipoglikémiás tüneteket, ezért náluk fokozott a súlyos hipoglikémia kockázata, mivel képtelenek azonnali korrekcióra.