A RAS-gátló készítmények (ACE-gátlók, ARB-k) a krónikus vesebetegek komplex vesevédő kezelésének alapvető fontosságú gyógyszerei. Súlyos krónikus vesebetegségben vagy heveny vesekárosodás lezajlását követően – félve GFR-csökkentő hatásuktól – ugyanakkor gyakran tartósan kikerül­nek a betegek terápiájából. A jelen összefoglaló az elmúlt évek új eredmé­nyeinek figyelembevételével röviden áttekinti a RAS-gátló készítmények vesebetegeknél történő alkalmazásának kérdéskörét.

Jelenleg viszonylag kevés adat áll a klinikus rendelkezésére, amikor vá­lasztani kíván a direkt orális alvadásgátlók között pitvarfibrillációval élő betegének stroke-prevenciója céljából. Jelen vizsgálat ehhez a döntéshez kíván újabb információkkal szolgálni hosszabb távú utánkövetés alapján. Az adatok összegzése során olyan különbségek mutatkoztak a rivaroxaban javára, melyek a korábbi, rövidebb utánkövetést alkalmazó vizsgálatokban nem mutatkoztak meg. A halálozásban és az ischaemiás stroke előfordulá­sában megfigyelt különbségek életkorfüggőnek bizonyultak.

Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.

Bár a nirmatrelvir/ritonavir (Paxlovid, Pfizer) adásának előnyei jóval meghaladják a kockázatokat, alkalmazásakor – számos más gyógyszerrel való potenciális kölcsönhatása miatt- iegn nagy körültekintés szükséges.

Egy új vizsgálatban igazolódott, hogy a vesére és a szívre vonatkozó biomarkerek segítségével meg lehet jósolni az atherosclerotikus kardiovaszkuláris betegségek kockázatát a krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél.

Egy közelmúltbeli metaanalízis új evidenciaként támogatja a krónikus vesebetegség (CKD) ellátásának klinikai gyakorlatát, nyomatékosítva, hogy a fehérjemegvonásos diétát kiegészítő ketoanalógok kulcsszerepet játszanak a CKD progressziójának lassításában. A kedvező hatás kifejezettebb, ha az eGFR >18 ml/min/1,73 m², javasolt tehát a ketoanalóg-szupplementáció korai bevezetése, amely így számottevően javíthatja a CKD-betegek életkilátásait.

A hypertensio egyike a meghatározó fontosságú szív- és érrendszeri kockázati tényezőknek. Jelentőségét fokozza, hogy megfelelő kezeléssel eredménye­sen csökkenthetők és ezzel szignifikánsan mérsékelhetők az általa okozott célszervi károsodások, melyek kivédésében az angiotenzin II hatásának gát­lása különösen kedvező. Erre a klinikumban angiotenzin-konvertáz enzim gátlókat és az angiotenzin II 1-es típusú receptorának blokkolóit használ­juk. A szerzők e gyógyszercsoport prominens képviselőire, a telmisartanra és a valsartanra fókuszálva áttekintik a kísérleti tapasztalatokat, a klinikai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján igyekeznek segítséget nyújtani a célszervi érintettség alapján az optimális terápiás választáshoz.

Mivel a veseglomerulusok gyulladásos elváltozásainak kezelése leginkább korai stádiumban akadályozhatja meg a vesefunkció romlását, a prognózis döntő mértékben a korai diagnózis függvénye. A vizelet laboratóriumi el­téréseinek elemzésekor feltétlenül gondolnunk kell a glomerulonephritis lehetőségére is!

A magasvérnyomás-betegség előfordulási gyakorisága az európai orszá­gokban a felnőtt lakosság körében 20–50% és gyakran különböző anyag­csere-betegségekhez, pl. hasi elhízáshoz társul. A hypertoniás túlsúlyos betegek több mint felének kettős, 20–30%-uknak legalább három elem­ből álló kombinációs kezelésre van szüksége a vérnyomás-célértékek el­éréséhez. Jelen vizsgálat célja az angiotenzinkonvertáló-enzim- (ACE-) gátló perindopril, a tiazidszerű diuretikum indapamid és a hosszú hatású dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló (CCB) amlodipin szabad és fix hármas kombinációs kezelés hatékonyságának vizsgálata volt elhízott, közepesen súlyos vagy súlyos hypertoniás betegek körében.

Biomedical Research and Therapy, 2019. november

Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.