A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

A súlyos és progresszív betegségként kezelendő köszvény terápiájában je­lentős változások léptek életbe. A tartós urátcsökkentő kezelést meghatáro­zott célérték alapján (súlyosságtól függően 360 vagy 300 μmol/l) végezzük, melynek része a rendszeres laboratóriumi monitorozás és szükség szerint a terápia módosítása. A jelenleg rendelkezésre álló és a patomechanizmus jobb megértése nyomán a jövőben várható gyógyszeres terápiák érdemi áttörést jelenthetnek a sokszor alulkezelt betegségben mind mozgásszervi szempontból, mind a komorbiditások terén.

A whisky-fogyasztás az URAT1 húgysav transzporter gátlásával valóban csökkenti a szérum húgysavszintjét.