A fázis 3 vizsgálat eredményei alapján a szolubilis/monomer béta-amyloidot megkötő monoklonális antitest, a solanezumab nem hatékonyabb a placebónál a preklinikai Alzheimer kór progressziójának lassításában.

Miért számít hosszú ideje az egyik legnagyobb kihívásnak az Alzheimer-kór kutatása, és miért olyan nehéz az adatgyűjtés, valamint a hatásos kezelések kifejlesztése?

Korábbi cikkeinkben beszámoltunk az adukanumab és a lecanemab engedélyezési folyamatának és klinikai vizsgálatainak állásáról, de van egy harmadik monoklonális antitest, a donanemab, amiből szintén hamarosan gyógyszer válhat.

Mivel a veseglomerulusok gyulladásos elváltozásainak kezelése leginkább korai stádiumban akadályozhatja meg a vesefunkció romlását, a prognózis döntő mértékben a korai diagnózis függvénye. A vizelet laboratóriumi el­téréseinek elemzésekor feltétlenül gondolnunk kell a glomerulonephritis lehetőségére is!

Az Eli Lilly fázis II TRAILBLAZER klinikai vizsgálatának eredményei szerint a donanemab az amiloid plakkok gyors és nagy mennyiségben történő eltávolítását eredményezve mutatott hatásosságot a korai Alzheimer-kór kezelésében.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

Az FDA 2019. május 3-án engedélyezte a transztiretin-mediált amyloidosis (ATTR-CM) okozta cardiomyopathia kezelésére szolgáló Vyndaqel (tafamidisz-meglumin) és Vyndamax (tafamidisz) készítményeket.

Ritka, gyors lefolyású és halálos – tömören így jellemezhető a transztiretin-amyloidosis okozta familiáris polyneuropathia (TTR-FAP). Ez az örökletes amyloidosis a diagnózis felállítását követő 5–15 éven belül a betegek halá­lához vezet. Fontos a változatos tünetekkel járó betegség gyors felismerése. Az első megjelenési forma akár carpalis alagútszindróma is lehet. A cikk bemutatja a TTR-FAP jellegzetes tüneteit, elsődleges célja a differenciál­diagnosztika támogatása.

Az Alzheimer-kór gyakoribbá válása mind súlyosabb társadalmi gondot jelent. Egy új gyógyszer, az RU-505 állatkisérletben jelentősen javította a betegség tüneteit.

Ischaemiás cerebrovaszkuláris betegségben szignifikáns kapcsolat igazolódott az aszpirinhasználat és a mély vagy infratentorialis mikrovérzések között, e korreláció azonban talán csak a hypertonia mint befolyásoló faktor jelenlétét tükrözi. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a korábbi tanulmányok azt találták, hogy a cerebralis mikrovérzések jelenléte a cerebralis vérzések kockázati tényezője lehet thrombocyta gátlóval kezelt betegeknél.