Összefoglalás Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott Magyarország méltán lehet büszke védőoltási rendjére és annak eredményeire. Kevés olyan ország van ugyanis nemcsak a frissen csatlakozott, új tagországok között, hanem egész Európában, ahol az oltásokkal megcélzott 10, a magyar „védőoltási naptárban” szereplő fertőző betegség (tuberculosis, diphteria, pertussis, tetanus, polio, Hib, morbilli, rubeola, mumps és hepatitis B) epidemiológiai helyzete olyan kedvező, mint nálunk.Az Európai Unióban az életkor szerint adott védőoltások rendjét – bár vannak harmonizációs törekvések – továbbra is minden tagország belügyének tekintik, az adott ország epidemiológiai és gazdasági helyzetének messzemenő figyelembe vételével. Dolgozatom első felében a magyar védőoltási programmal megcélzott fertőzésekkel és az alkalmazott vakcinákkal kapcsolatos aktuális újdonságokat, illetve az oltási naptárban nem reprezentált, de védőoltással már megelőzhető fertőző betegségek jelen helyzetét ismertetem mind országunkon belül, mind tágabb perspektívában, kitérve az egyes országok eltérő gyakorlatára.A dolgozat végén a több mint három évtizede a Szent László Kórházban működő Védőoltási Szaktanácsadó tevékenységéről esik szó. A kórház gyermekrendelőjéhez kapcsolt szakrendelés a minden megyében működő, hasonló rendelések országos központja. Az ott végzett munka rövid vázolásával és értékelésével párhuzamosan említés történik a napjainkban magáról egyre többet hallató „antivakcinációs mozgalmak” hazai megjelenéséről is. Ezek képviselői a védőoltási rendet és a példamutatóan magas átoltottságot napjainkban fenyegető, a védőoltásokat általában vagy konkrétan ellenző irányzatok hívei, országonként más és más konkrét támadásponttal, a más országokban már lezajlott viták itthoni megjelenítésével kerülnek középpontba, bizonytalanságot, pánikot keltve a gyermekeik egészségét, jövőjét féltő laikus-féllaikus szülőkben.

A Clostridium difficile baktérium által okozott, antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis az egyik leggyakoribb nozokomiális fertőzés. A cikkben a szerzők elemzik a C. difficile colitis kialakulását elősegítő és a fertőzés megszüntetését megnehezítő tényezőket, és ajánlásokat fogalmaznak meg a vegetatív spórák kiirtására, a vastagbél baktériumflórájának helyreállítására és a bakteriális rezisztencia kialakulásának megelőzésére vonatkozóan. Az antibiotikumot szedő, kórházban kezelt betegek között mintegy 20%-os arányban jelentkezik Clostridium difficile okozta colitis.1 Az ilyen fertőzés miatt kezelt betegek többsége javulást mutat, de körülbelül 20%-uknál a fertőzés kiújul.2 Kiújuláson azt értjük, hogy a szokásos, sikeres kezelést követő 2 hónapon belül visszatérnek a panaszok, és ismét dokumentálhatóvá válik a fertőzés. A C. difficile okozta visszatérő colitisben szenvedő betegek fertőzése újra meg újra visszatérhet, és az ilyen epizódok ismétlődésével a kórokozó kiirtása egyre nehezebbé válik. A betegség természetrajza A spóraképző, Gram-pozitív C. difficile bacilust 1935-ben fedezték fel újszülöttek vastagbélflórájának egyik összetevőjeként. A pseudomembranosus colitis az 1970-es években vált gyakoribbá, a széles spektrumú antibiotikumok választékának bővülésével és az empirikus antibiotikum-kezelés terjedésével párhuzamosan.3 Kezdetben a Staphylococcus aureust tartották a pseudomembranosus colitis kórokozójának, mivel a vancomycin megszüntette a fertőzést, később azonban a C. difficile által termelt toxinokat azonosították a betegség okaiként.4 A C. difficile okozta colitis epidemiológiai és kórélettani tényezőit részletesen feltárták, de a megbetegedés továbbra is endémiás a kórházban kezelt betegek között.