Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Az antikoaguláns kezelés az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment ke­resztül, köszönhetően a direkt orális antikoagulánsok megjelenésének. Az alvadásgátló kezelés a medicina talán minden szegletét érinti, ennek meg­felelően a korábbi K-vitamin-antagonista és heparinszármazékokra épült terápiákat újra kell gondolni. Ez azonban óriási és hosszadalmas munka napjaink evidenciára épülő medicinája mellett.

Egy randomizált vizsgálatban azt találták, hogy a korai (5 órán belüli) invazív beavatkozás nem javított a nem ST-elevációval járó akut koronária szindrómás betegek hosszú távú kilátásain. 

A nem K-vitamin-függő orális antikoaguláns szerek hozzáférhetősége ellenére a primer és szekunder stroke-prevenció során szignifikáns mértékben alulkezelik a pitvarfibrilláló, CHA₂DS₂-VASc ≥2 pontszámmal bíró betegeket, holott ezen szerek esetükben szignifikáns mértékben csökkentik a súlyos stroke és a rossz funkcionális kimenet kialakulásának esélyét egyaránt.

Europace, 2017

Az új orális antikoagulánsok alkalmazásával lényegesen egyszerűbbé vált a tromboembóliás betegségek kezelése és megelőzése. A K-vitamin-antagonisták – bár igazoltan hatásosak – szűk terápiás tartományuk és az igen rossz terápiahűség miatt nem kielégítők ezekben a kórképekben. Az új orális antikoagulánsok bevezetése viszont számos új kérdést vetett fel. Ezek közé tartozik, hogy a napi adagolás melyik módja alkalmasabb a jobb terápiahűség elérésére, illetve kihagyott vagy extra adagok esetén mi a teendő. Jelen összefoglaló ezeket a kérdéseket járja körül.

Az összes vénás tromboembólia kb. 20%-a daganatos beteget érint, és a daganatos betegségben szenvedők akár 20%-ánál halálukig legalább egyszer kialakul vénás trombózis. A vérzéskockázat figyelembevételével tervezett antitrombotikus kezelés (esetleg profilaxis) kedvezően befolyá­solhatja a halálozást.

Egy 36 éves nő harmadik gyermekét császármetszéssel kellett világra segíteni, mert a magzat feje nem illeszkedett be, emellett macrosomia és chorioamnionitis is fennállt. Az asszony hazabocsátása után két nappal amiatt ment vissza a kórházba, mert bal lába erősen megduzzadt és kipirosodott. Terhessége alatt cukorbetegsége alakult ki, melyet diétával tartottak karban, testtömmegindexe (BMI, body mass index) 35 volt, mindkét alsó végtagján kanyargós vénák látszottak, és bal lábán felületes thrombophlebitis egyértelmű jelei mutatkoztak. A vénák kompressziós ultrahangvizsgálata (CU/S, compression venous ultrasound) a vena femoralis kiterjedt thrombosisát igazolta, mely a kismedencébe is beterjedt.

Az új orális alvadásgátló szerek, kiváltképp a rivaroxaban térhódítása a hagyo­mányos antikoagulánsok alkalmazása során megszokott laboratóriumi ellenőr­zésekről tanultak alapvető újragondolását követeli meg. A rivaroxabankezelést végző orvosok számára nélkülözhetetlen közlemény hathatósan járulhat hozzá gondolkodásunk korszerűsítéséhez, a „gazdaságossági” szempontok felelős­ségteljesebb megközelítéséhez.

Annals of Medicine, 2013. szeptember

Az elsődleges mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia kezelési költsége nagy­ban függ a kórházi ápolási időtől. Az EINSTEIN DVT és EINSTEIN PE vizsgálatok igazolták az orális rivaroxaban monoterápia hatékonyságát a vénás tromboembóliák kezelésében. Bonno van Bellen és mtsai az EINSTEIN program ál­tal szolgáltatott adatok elemzésével tanulmányozták, hogyan befolyásolja a rivaroxabankezelés a vénás tromboembóliák kórházi kezelésének időtarta­mát a standard enoxaparin/K-vitamin-antagonista terápiához képest. 
Current Medical Research & Opinion, 2014. január

Az új orális antikoagulánsok (NOAC) alternatív utak a tromboembóliás kórképek ke­zelésére és megelőzésére. Vagy a Xa, vagy a IIa véralvadási faktort gátolják, ezáltal befolyásolják számos véralvadási vizsgálat eredményét. Rövid féléletidejük miatt a laboratóriumi eredményekben megjelenő hatásukat nagy 24 órán belüli variációk jellemzik, és a laboratóriumi eredmények erősen függenek a használt reagen­sektől. A cikk részletezi, hogyan befolyásolja az apixaban és a rivaroxaban, illetve a dabigatran a leggyakrabban használt alvadási tesztek eredményét, a gyógyszerek hatásmechanizmusának és a laboratóriumi tesztek alapelvének egybevetésével se­gítséget ad a leletek helyes értelmezéséhez.