A komputertomográfia hosszú múlttal rendelkező képalkotó eljárás, amely a folyamatos technikai-technológiai fejlesztések eredményeként a klinikai gyakorlat fontos részévé vált. A vizsgálat gyorsan kivitelezhető, a képmi­nőség kiemelkedő, a széles körű klinikai alkalmazások, a maximális fel­használó- és betegbarát ergonómia hozzájárult ahhoz, hogy az elvégzett CT-vizsgálatok száma minden korcsoportban folyamatosan emelkedett, s az ebből adódó orvosi sugárterhelés is növekedett. A gyártók az utóbbi évtizedben egyedülálló dóziscsökkentő megoldásokat kínálnak, az állandó folyamatos innováció ezen célok érdekében történik.

Rudolf Virchow kiterjedt, szisztemati­kus kutatásai alapján 1856-ban közöl­te elméletét, miszerint „minden esetben a vér többé-kevésbé kiterjedt rögöt képez a beillesztett [idegen] test köré... ...az [ide­gen test okozta] elzáródás következményei három csoportba oszthatóak, melyek az ér és környezetének irritációja, a vér alvadása és a véráram megszakadása.”¹

Érdekesség, hogy ezzel lényegében a vérrögképződés következményének tartotta e három tényezőt és csak vénás stasisnak tulajdonított szerepet a de novo thrombus-képződésben.² 

Az örökletes haemochromatosis egy autoszomális recesszív öröklésmenetű rendellenesség, mely a szervezet vasháztartásának felborítása révén sziszté­más vastúlterhelést eredményez. A felesleges vas parenchymalis sejtekben történő lerakódása sejtműködési zavarokhoz és a betegség klinikai képéhez vezet. Az örökletes haemochromatosis diagnózisának felállítására többnyire a 40–50-es években kerül sor. A kórképnek nincs tipikus megjelenési formája vagy patognomonikus, azonnali diagnózist lehetővé tévő jelei és tünetei. A klinikai tudatosság fokozódása és a diagnózis egyre korábbra tolódása miatt a klinikai gyakorlatban ritkán találkozunk vastúlterhelés következtében kialakuló végszervi károsodással. A betegség génjeinek genetikai vizsgálatát 18 éves kor után kell elvégezni a betegségben szenvedők első fokú rokonainál.

Néhány ismert biomarker mérésén alapuló pontrendszer alapján becsülhető lehet a diabeteses és prediabeteses betegek 5 éven belüli szívelégtelenség kockázata.

A kardiovaszkuláris prevenciót tekintve a szisztolés vérnyomás és a pul­zusnyomás jelentősége nagyobb, mint a diasztolés vérnyomásé. Ennek ellenére érdemes összefoglalni a diasztolés vérnyomás meghatározásában szerepet játszó legfontosabb tényezőket, mert az utóbbi években a vérnyo­más diasztolés értékére kevesebb figyelem irányult.

Az egészséges populációt érintő állapotfelmérésekkel, a kockázati tényezők felmérésével, a megfelelő korai intézkedésekkel látványosan csökkenthet­nénk a kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggő terheket. 

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

Célunk a lineáris gyorsítón végzett tüdő- és hasi sztereotaxiás ablatív radioterápia (SABR) kezelési és verifikációs protokolljainak bemutatása. Kezeléseink során mind a térfogati képalkotás (3D/4D cone beam CT/CT), mind a kezelés alatti kilovoltos tumormozgás ellenőrzés kombinálható, melyek a sugárterápiás munkafolyamat valamennyi fázisának ellenőrzését lehetővé teszik. A legoptimálisabb kV-os képi akvizíciók irányát – melyből a tumor vetülete jól kivehető – definiáltuk. A mozgáselemzéseket kiegészítendő, kezelési pozícióban végzett folytonos, ún. „cine” MRI-n mért tumorelmozdulások jól korrelálnak a 4D CBCT-n mértekkel, mely így kiváló eszköz az SABR kezelési-verifikációs technika megválasztásában. A hasi céltérfogatoknál a jelenlegi 3D térfogati képalkotás korlátozott képminősége miatt markerkövetést és ugyancsak cine MRI-t preferálunk. Szelektált tüdő-SABR esetekben (≥8 mm mozgás) légzéskapuzással a rizikószervek dózisterhelése (tüdők – GTV, mellkasfal, máj) csökkenthető, de minimálisan kétszer hosszabb kezelési időt igényel, mint a szabadlégzéses technika. Magy Onkol 63:116–124, 2019

Kulcsszavak: sztereotaxiás ablatív sugárkezelés, képvezérelt sugárterápia, cine MRI, cone-beam CT

Bevezetés
A sclerosis multiplex (SM) kezelésében forradalmi változást hoztak létre az úgynevezett betegségmódosító terápiák (disease-modifying therapies, DMTs). A hosszú távú, hatékony DMT csökkenti a relapszusok számát, a betegség progresszióját és növeli a betegelégedettséget is. A gyógyszerek tolerálhatósága, a terápiahűség és a terápia korai megszakítása befolyásolja a betegség kimenetelét. A terápiás palettán már régóta megtalálható, egyértelműen hatásos és biztonságos injekciós készítmények mellett az utóbbi években per os terápiák is bevezetésre kerültek.