A vénás fekélyek elsődleges oka a vénás reflux vagy elzáródás okozta vé­nás hypertensio. Fizikális vizsgálat során a vénás fekélyek általában sza­bálytalanok és sekélyek, élesen határoltak, és gyakran csontos kiemelke­dések felett helyezkednek el. A beteget fekélyek kezelésében jártas szakorvoshoz kell utalni, ha a fekély nagy vagy hosszú ideje áll fenn, illetve nem reagál megfelelően a konzervatív kezelésre.

A paronichia a kéz- vagy lábujjak egy vagy több körömredőjének gyulladá­sa. A heveny körömágygyulladás hátterében a köröm védőgát szerepének károsodása miatt fellépő polimikrobás infekció áll. A kezeléshez használt meleg kéz- vagy lábfürdőhöz Burrow-oldat vagy 1%-os ecetsav adható. He­lyi antibiotikumra, esetleg helyi szteroidra is szükség lehet. Ha a gyulladás tályogképződéssel jár, drenázs jön szóba. Krónikus paronichiáról beszélünk, ha a tünetek legalább 6 hétig fennállnak és irritatív dermatitisszel járnak. A kezelés célja az irritáló ágens (pl. sav, lúg, egyéb vegyi anyag) kiiktatá­sa, a gyulladás megszüntetése helyi szteroiddal vagy kalcineuringátlóval. A kezelés hetekig vagy hónapokig is tarthat.

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg. 

A bakteriális vaginosis (BV) a hüvelyi fertőzések egyik leggyakoribb formája, mely egyeseknél csak vulvovaginalis diszkomfortérzést okoz, melyet hüvelyi váladékozás, kellemetlen szag és a hüvely irritációja kísér, másoknál kifejezett, súlyos panaszokat okoz. A kórkép etiológiája még napjainkban sem teljesen egyértelmű.

Az alsó végtag, a láb krónikus sebei adják talán a legtöbb sebészeti, sebel­látási munkát a geriátriai és diabetológiai osztályok orvosainak, ápolóinak. Bizonyítékokon alapuló vezérfonalak hiányában is érdemes figyelembe venni a szakirodalomban közölt tapasztalatokat és érvényt szerezni a „több szakma többet lát” alapelvnek.

A bakteriális vaginosis (BV) a hüvelyi ökoszisztéma felborulásával járó tünetegyüttes, melyhez egy sor negatív egészségi következmény kapcsolódik. Bár a BV okai nem teljesen tisztázottak, szoros korreláció mutatkozik a BV és bizonyos mikroorganizmusok, többek között a Gardnerella vaginalis vagy a Prevotella-speciesek között.

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.

Ha a spinális műtét előtt az orrban lévő esetleges S.aureust elpusztító helyi antiszeptikumos tampont helyeznek a betegek orrába, drámaian csökken a műtét helyén a fertőzések száma.

Az endometriumrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat az Egyesült Államokban: 2014-ben várhatólag 52 630 új esetet kórisméznek, és a méh rosszindulatú tumorainak körülbelül 2%-át képező méhtestrákok és -sarcomák 8590 nőbeteg életét követelik majd.¹ Négy közül körülbelül három esetet az 55 év feletti korosztályban diagnosztizálnak. A postmenopausalis nők 90%-ánál az endometriumrák hüvelyi vérzéssel jelentkezik.² Más részről, a postmenopausalis vérzéssel (PMB, postmenopausal bleeding) orvoshoz forduló nők körében akár 14% is lehet az endometriumrák előfordulása. A PMB definíció szerint az utolsó havi vérzés után legalább 12 hónappal fellépő hüvelyi vérzést jelent.^3,4 E betegek azonnali és hatékony kivizsgálást igényelnek.

Az USA-ban a sürgősségi osztályos vizitek 1%-ára állatharapás miatt kerül sor. A harapások legtöbbje kutyától származik, és többnyire olyan állattól, akit az áldozat ko­rábbról ismer. Az áldozatok nagy része gyermek. A harapott sebet ki kell tisztítani, majd fecskendő vagy katéter útján fiziológiás sóoldattal alaposan át kell öblíteni. Meg kell győződni arról, hogy inak vagy csontok nem sérültek-e, és nem maradt-e vissza idegentest. Megfontolandó az antibiotikumprofilaxis, különösen macskaharapást kö­vetően, pontszerű sebeknél, ha a kéz sérül, vagy ha a sérült immunvédekezése csök­kent. Mérlegelni kell a tetanusz és a veszettség elleni profilaxis szükségességét.