Rezisztencia előfordulása bakteriális vaginosisban és a hatékony kezelés lehetőségei

A Coriobacteriaceae-családba tartozó Atopobium egy külön csoportot alkot az actinomyceták között. Szekvenciaanalízissel három species különíthető el a baktériumok tejsavtermelő csoportján belül, a Lactobacillus minutus, a Lactobacillus rimae és a Streptococcus parvulus, amelyeket Atopobiumként sorolnak be. 1999-ben e három specieshez hasonló, de azzal nem teljesen megegyező organizmust azonosítottak egészséges nőknél, melyet Atopobium vaginaenek neveztek el. Azóta a mikroorganizmust molekuláris technikákkal gyakran mutatták ki a hüvelyi mikroflórában, és azt találták, hogy gyakrabban van jelen BVben, mint a normál hüvelyi flórában. Az A. vaginae a mikrobiális flóra gyakori tagja lehet bakteriális vaginosisban. Azon túl, hogy az Atopobium tejsavtermelő képességgel bír, peptidil-petidáz-aktivitással is rendelkezik, és jelentős mennyiségű ammóniát termel olyan környezeti körülmények között, ahol a cukrok kis mennyiségben állnak rendelkezésre energiaforrásként. Ez lehet az oka annak, hogy az A. vaginae gyakrabban mutatható ki olyan posztmenopauzális nők hüvelyéből, akik nem részesülnek hormonpótló kezelésben (HRT, hormone replacement therapy), szemben a HRT alatt álló nőkkel. Az A. vaginae szigorúan anaerob kórokozó, mely igen érzékeny a clindamycinre in vitro, ugyanakkor erősen rezisztens a nitroimidazolokkal (pl. metronidazol, szeknidazol) szemben.

A hüvelyi flórát alkotó baktériumok jelentős része ismeretlen az orvosok előtt, noha némelyikük különféle betegségekkel hozható összefüggésbe. Ilyen például az Atopobium parvulum, Atopobium minitum és Atopobium rimae, melyek gyakran mutathatók ki fogászati és szájüregi fertőzések, tuboovarialis tályogok és hasi sebfertőzések kapcsán, ami arra utal, hogy ezek a mikroorganizmusok patogén tényezőként léphetnek fel.

Az Atopobium-species tagjai Grampozitív, elliptikus coccusok vagy pálcika alakú mikroorganizmusok, melyek egyszeresen, párban vagy rövid láncokba rendeződve vannak jelen. A kórokozó anaerob körülmények között gyorsan növekszik és apró, gombostűfejnyi telepeket alkot a táptalajon, mely könnyen elkerülheti a vizsgáló figyelmét.

A bakteriális vaginosis kezelése

A BV-nek jelenleg kétféle elfogadott terápiája ismeretes, az orális metronidazol és a vaginalis klindamicin. Az egy hónapra számított gyógyulási arány mindkét módszer esetében 60 és 90% között van. A fertőzés kiújulási aránya magas: a betegség 2−3 hónapon belül a nők 30−50%-ánál, 6−12 hónapon belül 50−70%-ánál tér vissza. A fentiek miatt nagy szükség van hatásos terápiás alternatívák megtalálására a BV terápiájában.

A dekvalínium-vegyületek hatásmechanizmusa és terápiás jelentősége
A dekvalínium-acetát egy aktív antimikrobiális ágens, melyről megállapították, stabil, széles antimikrobás spektrummal rendelkezik többek között egyes penicillinrezisztens staphylococcusokkal szemben is. A vegyület szinergizmusba lép a klórtetraciklinnel, a kloramfenikollal, a penicillinnel, a streptomicinnel és a cetiltrimetil-ammónium-bromiddal. A hatónyag−sejt interakciós vizsgálatok tanúsága szerint a dekvalínium-acetát − a membránaktív szerekkel, például a cetrimiddel és a klórhexidinnel ellentétben − csak kismértékben károsítja a sejt citoplazmatikus membránját, mely lehetővé teszi, hogy a hatóanyag rövid időn belül bejusson a citoplazmába és ott kifejtse hatását.

Egy vizsgálatban1 azt találták, hogy a dekvalínium-klorid klinikai A. vaginaeizolátumokban a clindamycinhez hasonló koncentrációban gátolta és elpusztította a mikroorganizmust, míg a metronidazollal összehasonlítva ehhez kisebb koncentrációk is elegendőek voltak.

A dekvalínium-vegyületekkel kapcsolatos egyéb vizsgálatok eredményei

Egy kettős vak, véletlen besorolásos vizsgálatban2 két vaginalis antiszeptikum, a 10 mg-os dekvalínium-klorid és a 200 mg-os povidon-jód hatását hasonlították össze 180, különféle etiológiájú hüvelyi fertőzésben szenvedő beteg bevonásával. Hatnapos kezelést követően azt találták, hogy az elsődleges hatásossági végpontok (a tünetek súlyosságát jelző összpontszám, illetve a klinikai tünetek [hüvelyi folyás, égő és/vagy viszkető érzés, vulva/vagina kipirosodása] mértékét jelző pontszámok) a rövid távú és a hosszú távú nyomkövetés szerint is szignifikánsan javultak. A másodlagos végpontok (hüvelyi pH, a vaginalis flóra tisztasága, lactobacillusok száma nedves kenetben) tekintetében a dekvalíniumklorid a povidon-jódhoz hasonló hatékonyságúnak mutatkozott a vaginalis miliő helyreállításában. A globális terápiás hatékonyság az orvosok és a betegek megítélése szerint egyaránt az „igen jó” tartományba esett (az esetek 70−90%-a). A betegek a dekvalínium-kloridot jól tolerálták, és a tesztcsoportban ritkán fordult elő mellékhatás (a dekvalíniumklorid és povidon-jód vonatkozásában összegezve 5,8%-ban).

Egy későbbi vizsgálatban3 arra keresték a választ, hogy a vaginalisan alkalmazott dekvalínium-klorid hatékonysága összemérhető-e a hüvelyi klindamicin terápiás hatásával bakteriális vaginosisban. A 15 központ 321 nőbetegének bevonásával lefolytatott vizsgálatban véletlen besorolás alapján alkalmazták a két említett kezelés valamelyikét (dekvalínium-klorid-tartalmú hüvelytabletta vagy klindamicint tartalmazó hüvelykrém). Kontrollvizsgálatra a kezelés után 1 héttel, illetve 1 hónappal került sor. Elsődleges végpontnak tekintették az Amsel-kritériumok alapján meghatározott gyógyulási arányt. Másodlagos végpont volt a terápiás kudarc és rekurrens fertőzés aránya, a kezelést követően fellépő vulvovaginalis candidiasis előfordulása, a lactobacillus-grade, a tüneti összpontszám, valamint a biztonságossági szempontok. Dekvalíniumklorid alkalmazásával ugyanolyan gyógyulási arányt tudtak elérni, mint klindamicinnel (81,5% és 79,5% [dekvalínium-klorid], illetve 78,4% és 77,6% [klindamicin]). A dekvalínium-kloriddal kezelt csoportban ritkábban fordult elő posztterápiás vulvovaginalis candidiasis (2,5% [dekvalínium-klorid], illetve 7,7% [klindamicin]). A betegek mindkét kezelést jól tolerálták, és súlyos mellékhatás nem fordult elő. A szerzők megállapítják, hogy a dekvalínium-klorid hatásosságában nem marad el a klindamicintől, jól tolerálható kezelési módszer, mely nem vet fel szisztémás biztonságossági aggodalmakat. Mindezek ismeretében a dekvalínium-klorid ésszerű alternatíva lehet a BV terápiájában.

Összefoglalás

Amellett, hogy a dekvalínium-klorid széles antibakteriális aktivitással rendelkezik a BV-hez asszociált mikroorganizmusokkal (pl. G. vaginalis, Bacteriodesspeciesek és Prevotella-speciesek) szemben, az A. vaginae-dekvalíniumklorid iránti érzékenysége tovább bővíti a szer terápiás értékét a BV és a hüvelyi fertőzések terápiás alternatívájaként.

Hivatkozások
1. Santiago GL, et al. Susceptibility testing of Atopobium vaginae for dequalinium chloride. BMJ Research Notes. 2012;5:151−154.
2. Petersen EE, et al. Local treatment of vaginal infections of varying etiology with dequalinium chloride or povidone iodine. A randomised, double-blind, active-controlled, multicentric clinical study. Arzneimittelforschung. 2002;52:706−715.
3. Weissenbacher ER, et al. A comparison of dequalinium chloride vaginal tablets (Fluomizin®) and clindamycin vaginal cream in the treatment of bacterial vaginosis: A single-blind, randomized clinical trial of efficacy and safety. Gynecol Obstet Invest. 2012;73:8–15.

A cikk megjelenését a Valeant Pharma Magyarország Kft. támogatta. A cikk tartalma a cikkíró és a hivatkozott irodalom következtetéseit tükrözi és nem tekinthető a Valeant szakmai vagy egyéb tájékoztatásának vagy állásfoglalásának.

A megemlített termék alkalmazására az érvényes alkalmazási előírás az irányadó.

A közlemény megjelenését a Valeant Pharma Magyarország Kft. tette lehetővé